A hordók belső titkai

2017. 12. 19. 16:37:46
A hordók belső titkai

A hordónak óriási szerepe van a whisky végső aromavilágára, ízére, zamatára. Ezért is fontos, hogy milyen hordót használnak az érleléshez, finiseléshez, hiszen a whiskygyártás leghosszabb folyamata az érlelés, és egyáltalán nem mindegy, hogy a készülendő ital hosszú éveken át milyen fával érintkezik.

A lepárlási folyamat „végterméke” a New Spirit, amely kb. 68%-os alkoholtartalmú színtelen párlat. Ezt hígítják kb. 63,5%-os alkoholtartalmú párlatra, amelyet fahordókba töltenek, és megkezdődik  az érlelés hosszú évekig tartó folyamata. A skóciai törvények szerint ahhoz, hogy az italt whiskynek lehessen nevezni, minimum három évig és egy napig kell tölgyfahordóban érlelni. Az amerikai kontinensen csak két évet és egy napot kell érlelni a párlatot.

A whiskygyártás különböző lépései mind-mind bőven tartalmaztak olyan műveletetek, amelyek befolyásolták a készülő ital ízeit, karakterét. Azonban az érlelési fázis az, amely megadja a whisky végső alkoholfokát, színét és fő ízvilágát.

Mivel a hordó fából van, így a levegő szabadon át tudja járni. A táj rengeteg illat és ízanyaggal járul hozzá a készülő whisky zamatához. Ennek köszönhető, hogy a szigeteken, tengerparton lévő lepárlók italai sós-jódos karakterűek. Ellentétben a szárazföld mélyén fekvő üzemektől, ahol a virágos jegyek dominálnak. A levegő átjárta hordók hátránya hogy évente kb. 2% párolog el az italból. A skótok ezt az évi két százalékot az angyalok jussának hívják. Úgy tartják évi két százalék semmi ahhoz képest, hogy óvják a whiskyjüket.

A fa kalandos útja

A fa hosszú utat járt be, amíg hordó lesz belőle. Egy átlagos spanyol tölgy 80 évig növekszik Galíciában, majd a kivágás után 18 hónapot pihen, majd újabb fél évet szárad, immár Jerez tartományban, ahol a sherry is készül. Ezt követően készítenek belőle hordót.


De milyen hordót használnak a whiskygyártók?

Lényeges tényező, hogy az érlelésre szánt tölgyfahordó új vagy használt. Az Egyesült Államokban törvény írja elő, hogy csak és kizárólag új tölgyfahordókban érlelhetik a whiskeyt. Miután a két éves érlelési ciklus a végére ért, a bourbonhordókat darabokra szedik, és eladják a skót lepárlóknak. A skótok pedig újra összerakják és a használt hordóba töltik a párlatot. Skóciában kizárólag használt hordókat használnak, mely nagyon sok pluszt ad az "élet vizéhez". A használt hordó magába szívta a benne tárolt ital jellegzetességeit, és a később bele töltött New Spirit az évek során kinyeri a hordó dongáiból azokat. A már említett bourbonhordó a legelterjedtebb alapérlelésre szánt hordótípus Skóciában.

A másik nagy kedvenc a sherryhordó (a sherry egy spanyol eredetű borfajta), amely a korábban benne lévő bor miatt jellegzetes színre és a dongák által felszívott ízjegyekre tett szert. Ez a típusú hordó már sok-sok éve hozzájárul a skót whisky aromájához.

Azokban az időkben, amikor még Amerikában nem készítettek bourbont, kizárólag használt sherryhordókban érleltek Skóciában. De az amerikai whiskey-gyártás beindulásával olcsóbb használt hordókhoz jutottak a skót lepárlók. Míg egy használt bourbonhordó 40 GBP, addig egy használt sherryhordóért 400-600 GBP-t is elkérnek. A Glenfarclas lepárló híres arról, hogy megőrizte a hagyományokat, és továbbra is szinte kizárólag sherryhordókban érleli whiskyjét.

Az alapérlelés során ezeket a hordókat maximum háromszor használják fel. Azt, hogy hányadik töltés, színkódokkal jelölik a raktárban.

Az alapérlelés után a lepárlómester döntése, hogy utóérleli-e a párlatot. Ez az érlelési folyamat annyit tesz, hogy az alap bourbonos-, vagy sherrys érlelés végeztével a whiskyt még áttöltik pihenni egy másik hordóba, ami egy végleges plusz ízvilággal, aromával gazdagítja a whiskyt.

Az ízvilág nyilván attól (is) függ, hogy erre a célra milyen típusú hordót használnak, vagyis a hordóban korábban milyen italt tároltak.

A leggyakoribb fajták:

Európa jellegzetes borvidékeinek hordói, pl. portói-hordó Portugáliából, sauternes-hordó (sauternes francia desszertbor), sassicaia-hordó (olasz vörösbor), amarone-hordó (olasz vörösbor), marsala-hordó (szicíliai desszertbor), madeira-boroshordó, vagy rumoshordók Közép- és Dél-Amerikából. De előszeretettel használnak konyakos és söröshordókat is. Érdemes még megemlíteni, hogy BenRiach, Benromach, Arran, Edradour, Longrow, Clynelish használt már magyar, tokaji boroshordót is az érlelésükhöz. A Teeling pedig calvados-hordós whiskeyvel is megjelent a piacon.

A méret is lényeg

A hordótípusokon belül nem elhanyagolható tényező a hordó mérete, ugyanis minél kisebb a hordó, annál nagyobb felületen érintkezik a benne lévő párlattal. Így az érés intenzívebb lesz.

Az angol nyelvben sok kifejezés van a hordóra: a „cask”, mérettől független, általános megnevezés, a „barrel” 200 literes, a „hogshead” 250, míg a „butt” 500 literes. Két extra méret, a „puncheon”, amely több mint 490 liter és a Laphroaig által is használt quarter cask, amely 100 liternyi whisky érlelésére alkalmas. Létezik 50 literes „Octave” hordó is.

Tartalomhoz tartozó címkék: Akadémia

Kapcsolódó tartalmak

Whisky Akadémia 01. rész - Árpából maláta

Whisky Akadémia 01. rész - Árpából maláta

Hogy mind többet tudjunk meg az "élet vizéről", Whisky Akadémia néven egy ismeretterjesztő sorozatot készítettünk. Bízunk benne, hogy mindenkinek tudunk újdonsággal szolgálni, és érdeklődve olvassa majd sorozatunkat. Whisky Akadémia sorozatunk I. részében megismerjük, hogyan lesz az árpából maláta.

 

Whisky Akadémia – Teljes útmutató a whisky világához

Whisky Akadémia – Teljes útmutató a whisky világához

A whisky a világ egyik legösszetettebb és legnagyobb hagyományú szeszes itala. Kevés ital létezik, amely ennyire mélyen kapcsolódna egyes országok történelméhez, kultúrájához és identitásához. A whisky egyszerre „mezőgazdasági termék”, technológiai mestermunka és kulturális örökség. Mögötte gabonaföldek, lepárlók, hordóraktárak, évszázados szaktudás, hagyomány és modern innováció áll.