Whisky Akadémia V. - A palackozás

Miután a lepárlómester késznek nyilvánítja a whiskyt, egy sor fontos döntést kell meghoznia palackozás előtt.Többek között döntenie kell arról, hogy leszűrje-e az elkészült italt vagy szűrés nélkül palackozza. A szűrés nélküli palackozások egyik jeles képviselője a BlackAdder független palackozó. A hordóból egyenesen az üvegbe kerülő ital szárazanyag-tartalma elképesztően magas. A whiskyben lebegő szabad szemmel is látható részecskék talán kicsit szokatlanná teszik az italt, de mind emellett sokkal természetesebb és gazdagabb ízvilágú a szűrt testvéreihez képest. Mégis a szűrt whiskyk vannak többségben. De nem mindegy, hogy milyen eljárással szűrik a kész whiskyt.

A nagyobb lepárlók hűtve szűrik italaikat.

Az elkészült whiskyt körülbelül öt Celsius-fokra hűtik, és úgy engedik át a szűrőberendezésen. A lehűlt folyadékból a szárazanyag-tartalom kicsapódik, így sokkal tisztább lesz a végtermék. Így, ha a fogyasztó jégkockával fogyasztja az italt, nem fog opálosodni. Viszont így sok értékes ízanyag elvész a whiskyből.

A kicsi, kézműves lepárlók az úgynevezett „non chill filtered” szűrést alkalmazzák. Ekkor a kész párlatot szobahőmérsékleten, s nem hűtve szűrik. A nagyobb koncentrációban visszamaradt szárazanyag-tartalom sokkal több ízt tartalmaz, viszont hűtés hatására az ital opálosodik. Ha a párlatot nem hűtve szűrik, fontos tényező a szűrő mérete. Ezt a méretet mikronba adják meg, és értelemszerűen minél sűrűbb a szűrő, annál kisebb mikronú. Nagy különbség van például egy kettő, illetve egy öt mikronú szűrővel szűrt whisky között. A Bruichladdich lepárló egyik Waves kiadását nagyobb mikronú szűrővel szűrte. Az ital már szobahőmérsékleten is más volt, mint régebbi társai. De ez a másság egyáltalán nem jelent rosszat! Csak jóval sűrűbb, aromásabb a whisky, mint hűtve szűrt társai.

Másik nagy különbség a kis kézműves lepárlók és a nagy cégek utómunkálatai között a karamell használata. Az elkészült whiskyhez a színe miatt adnak karamellt, ugyanis minél sötétebb az ital színe, annál könnyebb eladni. Az "élet vizének" színezése többnyire csak a nagy cégekre és lepárlóikra jellemző. A kis lepárlók nem élnek ezzel a módszerrel.

Fontos megjegyezni, hogy sem a szűrésre, sem pedig a színezésre nincsen szigorú szabályozás vagy törvény. Viszont a hígításra van.

Palackozás előtt talán a legfontosabb döntés, hogy mennyire hígítsák vissza a megérett párlatot. Skócia whiskytörvénye előírja, hogy a whiskynek minimum 40 százalék alkoholtartalmúnak kell lennie.

A standard 40, 43, 46 százalék alkoholtartalmú whiskyken kívül találkozhatunk sok más, magasabb alkoholtartalmúval is. De ezek közül is a legérdekesebbek az úgynevezett „Cask Strength”, vagyis a hordóerősségű whiskyk. A hordóerősség annyit tesz, hogy palackozás előtt egyáltalán nem hígították fel a párlatot. Megmaradt eredeti valójában.

Ezeknél a palackozásoknál sokkal gazdagabb ízeket tapasztalhatunk. Azonban a magas alkoholtartalom zavaró lehet, így még a skótok is egy-két csepp vizet javasolnak az italba csepegtetni. Ilyenkor az a parányi vízmennyiség kinyitja a whiskyt, és előcsalogatja az élet vizének rejtett esszenciáit. Érdemes figyelni a hordóerősségű palackozások korára, hiszen a hordóból elsőként az alkohol kezd el párologni. Így minél hosszabb időt tölt el hordóban egy whisky, annál alacsonyabb lesz az alkoholtartalma.

Miután a lepárlómester meghozta a végső döntéseket, elkészült a whisky.

A hordót elhagyva a whisky már nem érik tovább, így amit otthon a poharunkba töltünk, az ugyanaz a nedű, mint amit abban a skót lepárlóban palackba zártak.

Slainte!