Whisky Akadémia 08. - A skót whiskyrégiók

2012. 09. 21. 12:01:39

1. Lowland

Lowland, Skócia legdélebbi whiskyrégiója. A terület Anglia északi határvidékétől a Glasgow-Edinburgh választóvonalig terjed. A Lowland virágos mezőit átjáró szellő, egyedi ízvilágot biztosít az itt érlelt whiskyknek. Főbb jellemzője az enyhe, könnyed, tavaszias karakter. Gyengéd, édes illata, könnyű ízei és jellemzően citrusos lecsengése hasonlóvá teszi az ír whiskey-hez. A hasonló ízvilág nem véletlen. A lowlandi lepárlók – Skócia más régióitól eltérően – hagyományosan háromszoros lepárlással készítik malátawhiskyjüket, amitől az „élet vize” rendkívül könnyed lesz.

A Skót-alföld térképén többnyire bezárt, vagy gabonalepárlókat jelző ikonokat láthatunk. De ez a tény ne tévesszen meg senkit, Lowland még mindig jelentős szerepet tölt be a skót whiskyiparban. De sajnos tény, hogy napjainkra jelentősen megfogyatkozott az itt működő lepárlóüzemek száma. A régió említésre méltó lepárlói közé tartiznak a következők: Auchentoshan, Glenkinchie, Bladnoch. Bár egyre ritkábban, de előfordul, hogy független palackozó cégeknél fellelhető még az egyre értékesebb Rosebank, Littlemill vagy St. Magdalene whisky.

A 18. században még erőteljes volt a whiskyexport Angliába. A skót-alföldi lepárló-vállalkozások dübörögtek, és jóféle whiskyvel látták el a szomjazó délieket. De Anglia megelégelte a nagy mennyiségű import italt, így magas adókat vetett ki a lepárlókra. Ezek a törvények a lowlandi lepárlókat is alaposan megszorongatták.

Hogy bírják a szigorú adókat, gyorsabban kezdték el termelni az "élet vizét". Ám ez sajnos nem vezetett eredményre. Az előállított szesz égetett volt, így a whisky minősége még a legálisan megszerezhető whisky színvonalát sem érte el.

Miután 1823-ban enyhültek az adók, a lowlandi lepárlók is visszatértek a köztudatba.

Bár voltak apró változtatások…

1827-ben egy új technológia, a folyamatos lepárlás terjedt el Lowlanden. Ezzel a merőben új üsttel (más néven Coffey-lepárlóval), a lepárlók a minőséget megtartva nagyobb mennyiséget tudtak előállítani. Ezek után Lowland a gabonawhisky-gyártás központjává vált.

De mi történt a lowlandi malátawhiskyvel?

 A Skót-alföld – az elhelyezkedésének köszönhetően – kiváló helynek számít az export szempontjából, s ez különösen igaz az angliai kivitelre. Bár a lowlandi malátawhisky hihetetlenül könnyed és megunhatatlan karakterű, sajnos nem tudtak elegendő mennyiséget gyártani. A kevert whisky 1853-as megjelenése gyakorlati és jelképes értelemben is összekötötte a whiskykészítés két alapjaiban eltérő módját.

A Coffey-féle lepárlók már évek óta termelték a gabonawhiskyt, így adott volt, hogy Lowland lepárlói blended whisky készítésébe fogjanak.

Lowland whiskyvilágában bekövetkezett változásoknak is köszönhető, hogy a skót whisky ennyire elterjedt a világban.

2. Highland

A Skót-felföld – Highland – a legnagyobb kiterjedésű whiskyrégió és talán a legvonzóbb táj a turisták számára. Hegyek, tavak és kastélyok sokasága. A gyönyörű táj ellenére az időjárás már kevésbé mondható barátságosnak. Nagy szerencse, hogy a whisky legfőbb alapanyagául szolgáló árpa könnyen megterem ezen a tőzeges talajon és hűvös éghajlaton.

A felföldön érlelt whiskyk varázslatos sokszínűséget képesek felmutatni. A változatos vidéken többek között friss fű, füst és viaszos illatok is fellelhetőek. A hűvös, felföldi szellő átjárja a hordókat sokféle ízt csempészve az érlelődő whiskykbe. Highland déli tájain mézes, virágos, még Lowlandre emlékeztető, de már érezhetően masszívabb ízvilág érvényesül. Északabbra haladva egyre vaskosabb, olykor igen férfias karakterek jelennek meg. A felföld keleti vidékén járva gyümölcsös, virágos, de mégis testes ízek, illatok érezhetőek, míg fent, a zord észak-felföldön a sós, mély ízvilág dominál.

Highland ízei jellegzetesek, de kevésbé egységesek, mint mondjuk a tipikus Islay-i tőzeges íz. Inkább úgy lehetne jellemezni, mint érdekes karakterek lazább csoportja.

Highland keleti felén járva érezhetően kevesebb lepárlóba ütközünk, mint a Skót-felföld többi részén. Bár kelet-felföld kiterjedése nem túl nagy, az itt készített single malt whiskyk között is igen meglepő különbségeket fedezhetünk fel. Vegyük például a Fettercairn és a Glencadam lepárló párlatait.

Ez a két kelet-felföldi lepárló alig pár kilométerre fekszik egymástól, mégis, míg a Fettercairn karakán, nehéz, gyümölcsös ízekben gazdag, addig a Glencadam inkább édeskés, virágos ízeket sorakoztat fel. Ez a különbség is jól mutatja Highland sokszínűségét.

Észak-felföld rendkívül hűvös partvidékén számos, a skót whisky világát nagyban meghatározó lepárló található. Highland régió ezen része Inverness városától északra, a tenger mentén egészen Wick településig húzódik. A vidéken található párlatokban a virágos mezők illatanyagai, a tengeri hatások és a tiszta frissesség egyaránt felfedezhetők.

Észak-felföld zászlóshajója az Old Pulteney lepárló, amely már sokszor bizonyította, hogy érdemes a legjobbak között emlegetni. Ha már az Old Pulteney portáján járunk, érdemes megemlíteni a nem mindennapi lepárlóüstjét, amely már szinte turistalátványosságnak számít. Ugyanis a szokatlan, csonka üstnek hiányzik a teteje, vagyis a megszokott, úgynevezett „hattyúnyak”. A legenda szerint a beszereléskor derült ki, hogy nem fér be a berendezés az épületbe, ezért az akkori igazgató egyszerűen úgy döntött, le kell vágni az üst tetejét. Az Old Pulteney gumós, hagymaszerű üvege is ezt az egyedi formájú lepárlót tükrözi.

A legendás Old Pulteney mellett számos híres és kiváló single malt is az észak-felföldi tábort erősíti. Ilyen például a 16 láb magas lepárlóiról híres Glenmorangie, a tiszta és könnyed Balblair, illetve a telt és gömbölyű Dalmore.

A Skót-felföld legkisebb része a nyugat-felföldi régió. Ebben a térségben érdemes megmelíteni az Oban és a Ben Nevis lepárlót.

A több, kisebb régióra szedett Skót-felföld jól mutatja, hogy Highland a sokszínűség otthona. Ezen a gazdag és változatos vidéken ugyanúgy megfér egymás mellett az ősidőben faragott kőtömb és a modern gyárépület, mint a sós, tengeri ízeket felvonultató, illetve virágos, tavaszias karakterekkel bíró whisky. Ez a sokszínűség és változatosság teszi a Skót-felföldön készült whiskyt azzá, amiért milliók rajonganak.

3. Speyside

Bizonyára minden whiskyrajongó hallott már a Skót-felföldön átívelő Spey folyóról, és az annak mentén elterülő vidékről, Speyside-ról. Speyside, a mesés hegyekkel, völgyekkel tarkított térség Highland északi részén, Inverness és Aberdeen városa között nagyjából félúton helyezkedik el. Bár ez a lenyűgöző folyóvölgy a felföldi tájat ékesíti, mégis külön whiskyrégióként tartják számon. A Skóciában jelenleg működő közel száz lepárlónak szinte a fele tevékenykedik ebben a térségben.  A speyside-i malátawhiskyk legfőbb jellemzői a könnyed, nyári virágos illat és az elegáns, édeskés íz. speyriver.jpg

Izgalmas és gyönyörű a táj, ahol az ember lépten-nyomon farmokba, lepárlókba, birkákba, majd újra lepárlókba ütközik. Bár itt működik a legtöbb skótwhisky-lepárlóüzem, mégis mindegyik megőrizte egyediségét.

Speyside egykor az illegális szeszfőzdék és szeszcsempészek földje volt, majd az úgynevezett whiskyháború végével ebben a régióban született meg a modern skót whiskyipar.

De miért van itt ilyen sok lepárló és miként tudták az egyéniségüket megőrizni?

A Speyside tájain álló lepárlókat igen megviselte az 1781-ben beiktatott rendelet, amely a házi szeszfőzés gyakorlását tiltotta. A helyzeten csak tovább rontott a tény, hogy újabb tilalmak és szabályozások következtek. Pár év elteltével és néhány új rendelet után már nem érte meg törvényes keretek között készíteni a whiskyt. A lepárlóüzemek sorra rájöttek erre, és az illegális szeszfőzés szinte népbetegséggé vált. Speyside nagy előnye, hogy a látszólag áthatolhatatlan hegyek némi védelmet nyújtottak a szeszfőzőknek és szeszcsempészeknek.

Az idő múlásával eltörölték a szigorításokat és elkezdték ösztönözni a kereskedelmi célú lepárlást. A szeszfőzőmesterek fellélegezhettek és újraindíthatták lepárlóikat. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a vidéken megjelenjenek a fiatal ígéretes tehetségek és beindítsák saját üzemüket.

A „felszabadulást” követően a lepárlók két irányba bontakoztak ki. Voltak, amelyek az új, modern technológiát és módszereket részesítették előnyben, mások megmaradtak hagyományaiknál és a régi, jól bevált eljárásoknál.

Ez a kettéválás versengést eredményezett a kisebb lepárlóüstök nehéz whiskyjei és a nagyobbak könnyebb ízei között. Szerencsére ebből az egészséges versengésből a fogyasztók profitálták a legtöbbet, hiszen az izgalmas, új ízek és a régi, megszokott zamatok egyaránt elérhetővé váltak a számukra.

Speyside lényege, hogy a lepárlók megtalálják saját stílusukat és az általuk készített whisky valamiben kitűnjön a többi közül.

Ha már Speyside szívében járunk, érdemes kis megállót tartani a Glenfarclas lepárló háza táján. A Grant család tulajdonában lévő lepárló, az úgynevezett Ben Rinnes a környék egyik legjellegzetesebb üzeme. Édes, testes, de mégis friss karaktere a legjobbak közé emeli italait.

Mi a titka?

A Glenfarclas lepárló friss párlatainak titka alapvetően két dologban keresendő. Az egyik a hagyományosan, direkt tüzeléssel fűtött lepárlóüstök. A lepárló megmaradt a hagyományoknál, és fennállása óta csak egyszer próbálta ki a modern, gőzfűtéses módszert. George Grant, akinek a családja immár hat nemzedéken keresztül irányítja a lepárlót, így nyilatkozott:

„… 1989-ben próbát tettünk a gőzzel. Végül három hét után feladtuk, és visszatértünk a direkt tűzhöz. A gőz talán olcsóbb, de nálunk laposabb lett tőle a párlat. Mi viszont nehéz whiskyt akartunk gyártani, olyat, amely ötven éven keresztül érik.”

Így el is érkeztünk a másik fontos befolyásoló tényezőhöz, az érlelés helyéhez.

A Glenfarclas összes whiskyje az úgynevezett dunnage, alacsony építésű, zsindelytetős, döngölt földpadlós raktárakban érlelődik. Ez a hagyományos, régies épület egyenletes hőmérsékletet és kiegyensúlyozott érést biztosít a whiskyknek.

Utunkat kissé nyugatabbra folytatjuk, Dufftown városa felé. Speyside ezen részén állítják elő a világhíres single malt whiskyt, a Glenfiddichet. A lepárló 1886-os megalakulása óta a létesítmény elképesztő méretűre duzzadt. Az óriási, 14 hektáros épületkomplexum saját bognárüzemmel, rézkováccsal, palackozóval, raktárral és három lepárlóüzemmel büszkélkedhet.

A Glenfiddich fiatalos whisky, de lepárlójának önellátó képessége ritkaság a mai, modern időkben.

És ha már ritkaságokról esett szó, említsük meg a BenRiach single maltját. Speyside régióban a BenRiach lepárló volt az első, amely füstös whiskyt palackozott. A térségben egyedinek számító íz, izgalmas újdonság volt a rajongók között. Ma már a Benriach égisze alatt több évjáratban, többféle single malt várja a tőzeges karakterek szerelmeseit.

Látogassunk el a régió észak-nyugati részére, és tartsunk kis megállót a Benromach lepárlóban.

Az 1983-ban bezárt lepárlót a Gordon & MacPhail független palackozó vette meg és indította újra 1994-ben. Azóta jobbnál jobb palackozásokat tudhat magáénak.

A Glendronach lepárlót 1826-ban alapították és egészen 1960-ig megtartotta függetlenségét, amikor is a Teacher’s érdekeltségébe került, majd 2006-ban a Benriach lepárló vásárolta meg. A Glendronach lepárló single maltjai hamar közkedvelt whiskyvé váltak hazánkban is.

Az említett néhány lepárlón túl Speyside ad otthont többek között olyan híres malátawhiskyknek, mint az Aberlour, Macallan, Cragganmore vagy a Mortlach. De a közkedvelt Chivas Regal fő alapanyagául szolgáló Strathisla single malt whiskyt is ebben a régióban gyártják.

Sok víz folyt le a Spey folyó medrében, amióta a whiskyipar újra gyökeret vert Speyside-on. És az idő múlásával sok lepárló telepedett le a folyó mentén, mégis mindenki megtalálta a saját stílusát. Az imént említett pár lepárló is jól példázza, hogy egy-két aprósággal is különlegessé lehet válni a régió számtalan whiskyje között.

4. Islands

A skót szárazföld nyugati és északi partvonalát tarkító szigetcsoport, más néven Hebridák, a skót whiskyipar egyik fontos régiója. Az itt lepárolt és érlelt ital elképesztő módon adja vissza a régió jellegzetes ízeit. De a szigetvilág nem csak a whisky miatt lett híres. A skót szigetek közt morajló tenger, a partközelben és a vízben előforduló élővilág elsőrangú turistacsalogató. A csillogó kék tenger vadul dobálja a hajókat, és szüntelen formálja a ritka sziklaképződményekkel díszített partvonalat. Az utazás egyszerre izgalmas és ijesztő, ám a végeredmény minden várakozást felülmúl.

A régióban süvítő tengeri szellő számtalan illatot hordoz magával. A tengeri levegő sóssága, az olajos lápok és a tengerparton található moszatok mind-mind meghatározzák az itt érlelt whisky karakterét. A táj igen gazdag tőzeglápokban is, de érdekes módon más, mint a tipikus Islay-tőzeg.

Az Island régió szigetei híresek arról, hogy a történelem során mindig gyártottak whiskyt, ha nem is mindig kereskedelmi célokra. A kis farmerek saját lepárlóikban elegendő párlatot készítettek ahhoz, hogy az ott élő közösségnek elég legyen. A Belső-Hebridák egy kis szigete, Tiree, két engedéllyel rendelkező lepárlónak adott otthont, és a 18. században bőségesen állított elő annyi whiskyt, hogy exportálni tudjon. A régióba tartozó Mull- és Arran-szigetek szintén híresek voltak lepárlóikról, valamint a Külső-Hebridák is bővelkedett az "élet vizét" gyártó üzemekben. Ám a dolgok sajnos megváltoztak.

A whiskyiparra kivetett adók miatt sok lepárlót zártak be végleg. Csak Tiree szigetén százötvenhét illegális helyet számoltak fel a fináncok. A szigorú szabályokon túl sok lepárló csődölt be a megváltozott piaci igények hatására. A régióban működő lepárlók számára túlságosan megdrágult a whisky kereskedelmi mértékű gyártása. Szerencsére azért elegendő üzem maradt talpon, hogy továbbvigye a régió jellegzetességeit és elbűvöljön minket pompás italaival.

Island régió legdélebbi tagja Arran szigete. A jellegzetesen sokszínű vidék Lowland és a Kintyre-félsziget között fekszik. A szigetet északon hegyek szabdalják, délen pedig lankás legelők terülnek el rajta. A felszín alatt húzódó kőzetrétegek a geológusok Mekkájává teszi a helyet. Ezt a változatos tájat mini Skóciaként is emlegetik.

A szigeten egykor virágzott az illegális szeszfőzés, ám az idő múlásával a lepárlók sorra bezártak, és 160 évig senki sem készített whiskyt a szigeten. 1995-ben megváltoztak a dolgok, és Arran szigetén új lepárló nyitotta meg kapuit. Az Arran cég egyik lepárlója Lochranza városól kapta a nevét, a másik lepárlójuk Lagg néven üzemel.

Az Arran lepárló whiskyje intenzív citrusos illatokat ont magából, amely tökéletesen egészíti ki az alapmalátás karaktert. A szigeten készült párlatok ízeit nagyban alakítják a térség sajátságos földrajzi és meteorológiai adottságai. Arran egyedi mikroklímájának köszönhetően az ott érlelt whisky intenzívebb érésen megy keresztül. Így egy fiatalabb ital is tud érdekes meglepetéseket okozni. Az elmúlt években a lepárló sikeresen alkalmazott sherry-, portói-, sauternes hordókat és már több tokaji boroshordós kiadást is piacra dobtak.

A Kintyre-félsziget északkeleti partjainál található Jura szigete, a szigetről elnevezett lepárlóval.

A szigeten készült párlatok szállítása és értékesítése túlságosan sok anyagi forrást emésztett fel, így az akkor még más néven működő lepárló 1910-ben bezárt. Ezt követően egyre több ember hagyta el a szigetet. 1962-ben két földbirtokos megelégelte a népesség gyors csökkenését és új üzemet építettek. Ekkor kezdte meg működését a ma ismert Jura lepárló.

Korábban a szigeten működő lepárlók nem használták ki eléggé a lábuk alatt található hatalmas tőzeglápokat. A Jura-whisky karakterében meghatározó szerepet játszik a tőzeg.

Skócia nyugati partvonalán tovább haladva, Jurától északra található Mull szigete. A sziget fővárosa és legforgalmasabb kikötője Tobermory. A kikötőtől nem messze áll a városról elnevezett lepárló, amelyet a 18. század végén alapítottak. Bár az üzem ekkor sörfőzdeként működött, az idő múlásával a whisky lett a Tobermory lepárló végterméke. Sajnos a történelem ehhez a desztillálóhoz sem volt kegyes. Tulajdonos tulajdonost követett, és az évek alatt a lepárlót méltatlanul elhanyagolták. Végül Ian MacMillan sikeresen talpra állította a Tobermoryt, így Mull szigetének lepárlója újra onthatta magából a kiváló minőségű single malt whiskyt. A Tobermory lepárló ízvilágában olajos, eleinte zöldfűszeres, majd lassan előbújnak a vörös húsú gyümölcsök is. Izgalmas ízkavalkád, amely MacMillan lepárlómester szerint, az „s”alakú hűtőcsőnek köszönhető. Mull szigetének lepárlója egy másik whiskynek is otthont ad. Ez az erősen tőzegelt single malt whisky a Ledaig. Hasonlóan változatos zamatok bukkannak fel benne.

A Külső-Hebridák és északnyugat-felföld között fekszik Skye szigete. Bár a vidék hangulatos falvai, lélegzetelállító hegyei és sziklákkal szegélyezett partjai miatt vált híressé a turisták számára, itt található a whiskyrajongók körében kedvelt Talisker lepárló is. Az üzem Carbost faluban áll, és Skócia egyik legszebb tája veszi körül. A tenger sós jegyei, a falvakból felszálló füst és a parton található moszatok tipikus illata mind megtalálhatóak a Talisker párlataiban. A lepárló italai olyan tisztán tárják elénk Skye-sziget aromáit, mintha rögtön a tájat párolták volna le.

Orkney-szigetek a skót szárazföldtől északra találhatók. A vidék végeláthatatlan legelőit kőkori települések romjai, hatalmas kőtömbök és letűnt civilizációk nyomai díszítik. Az Északi-tenger szüntelenül támadja a parti sziklákat, és a csontig hatoló hideg szél kegyetlenül bánik a növekvő fákkal, bokrokkal. Mindentől eltekintve Orkney varázslatos vidék, ahol két lepárló különböző módon tükrözi a táj jellegzetességeit.

A Highland Park és a Scapa lepárló alig két kilométerre fekszik egymástól, de whiskyjeik nem is térhetnének jobban el egymástól.

A Highland Park lepárlót 1798-ban alapították, és ódon épületei mai napig megőrizték a lepárló eredeti hangulatát. Malátájukat szárazgőzzel és tőzegfüsttel egyaránt szárítják, majd a belőlük készült párlatokat házasítják. A Highland Park különböző évjáratai az ízek egyedi skálájával várják az érdeklődőket. A telt és gyümölcsös ízek, illetve a tőzegfüst szerelmesei egyaránt megtalálják a nekik italt.

A Highland Parkot a szakértelem és a kreativitás tette a malátawhiskyk egyik legjobbikává.

Orkney-n található a Scapa is. Ez a tőzegmentes malátawhisky pár éve tett szert nagyobb ismeretségre, amikor a Chivas Brothers felvásárolta. Azóta a lepárlót felújították és a Scapa párlatait szélesebb körben kezdték terjeszteni.

A Scapa üstjei széles nyakúak és a benne áramló párlat hosszú ideig van kapcsolatban a rézzel. Ennek köszönhetően a párlatok gyümölcsös karakterűek lesznek.

A skót szigetvilág és whiskyjei elbűvölnek minket és ízeiken keresztül szinte érezzük az ott uralkodó viszonyokat. Ám sose felejtsük, hogy egy háborgó tengerrel körülvett szigeten élni nem leányálom.

„Ha új nadrágra van szükségem, Ivernessbe kell utaznom érte.” – jegyezte meg a Talisker lepárló egykori igazgatója.

Az Island régióban élő emberek és az ott működő lepárlók nem engedtek a természet erejének és a szárazföld kényelmének. Ahogy az ott készült whisky sem engedett a piaci igényeknek és minden lepárló megtartotta saját hagyományait, valamint karakterét. Bízzunk benne, hogy ez így is fog maradni.

5. Islay

A Skócia nyugati partvonalát szaggató szigetvilág, a Hebridák számos whiskylepárlónak ad otthont. Van azonban egy sziget, amely társai közül is kitűnik: Islay. Bár eme páratlan vidék a skót szigetvilág tagja, mégis különálló whiskyrégióként tekintenek rá. Maga a sziget Jura partjaitól alig pár mérföldnyire, nyugati irányba található. A térség Skócia szigetvilágának legnépesebb régiója. Nagyjából négyezer lelket számlál ez a barátságos, nyugalmas, kissé elszigetelt közösség. A sziget bár gyönyörű, nem éppen a legsűrűbben látogatott turista úti cél. Megközelítése több vesződést igényel a többi – szintén elképesztő – skót tájhoz képest. De azoknak, akik szeretnének csodákat látni, mindenképpen megéri a fáradtságot. Islay partjaival szüntelen dulakodó tenger és a sejtelmes hangokat hordó szél mesebeli gondolatokat ébreszt mindenkiben. A sziget számtalan ritka madárfajjal büszkélkedhet, így ez a vidék a madárkedvelők paradicsoma. És ha egyszer arra járunk, semmiképpen ne hagyjuk ki a sziget nyolc lepárlóját.

A whiskyrajongók körében Islay egyet jelent a minőségi, erősen tőzegelt single malt whiskyvel. Tulajdonképpen igazuk is van. A szigeten készült whiskykben jellemző módon jelen van a tipikus islay-i tőzeges zamat. Hiába szárítják más régiókban is tőzeggel a malátát, amikor megkóstoljuk, érezzük, ez Islay-whisky. Joggal tehetjük fel magunknak a kérdést. Miért? A válasz szerintem a régió egyedülálló közösségének a működésében keresendő. Az itt élő emberek mindennapjait nagyban befolyásolja a sziget lényegében whiskylepárlásra épülő gazdasága. Islay legfontosabb exportcikkének, az "élet vizének" gyártásában a lakosság legjava részt vesz, legalább közvetett módon. Ezért jegyezzük meg mindig, amikor megízlelünk egy Port Charlottot, Kilchomant vagy Ardbeget, hogy igen, ez Islay.

Islay szigetén idestova már tízezer éve élnek emberek. A sziget lakói már a whiskylepárlás előtt is használták a tőzeget mint tüzelőanyagot. Később, a 15. században Islay első lepárlói beindultak, és már ezzel a tipikus illatú füstöt eregető üledékkel szárították a whiskygyártásához elengedhetetlen malátát. De hiába a tipikus islay-i füstös karakter, azok a párlatok még nem hasonlítottak mai leszármazottjaikra. Valószínűleg többféle gabonából készítették, mézzel és egyéb gyógynövényekkel bolondították meg az italok ízvilágát. Sokkal inkább hasonlíthattak likőrre, mint whiskyre. De érthető a sok, számunkra furcsa hozzávaló, amelyekkel a sziget whiskylepárlásának kezdete egybeforr Islay uralkodó dinasztiájának orvosaival. A MacBeatha család a 14. században megkapta a MacDonald klán örökös orvosa címet. Az általuk lepárolt italok generációkon át szolgáltak orvosságként az uralkodó dinasztia tagjainak. Szerencsére a whisky gyártása jelentős fejlődésen ment keresztül. Bár gyógynövényeket már nem tartalmaznak Islay whiskyjei, a gyógyszeres hatás még ma is érezhető. A tőzegelt árpából készült párlattal teletöltött hordókat átjárja a tengeri sós zamatokat szállító szellő. A Laphroaig lepárló whiskyjei annyira jó arányban adják vissza ezt a jódos, sós és füstös ízkombinációt, hogy az amerikai szesztilalom idején gyógyszerként írták fel a szomjazó, whiskyszerető embereknek. Ismerjük a mondást. „Kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság” A lepárló máig megtartotta azt a minőséget, és fehér címkés, letisztult csomagolásával a gyógyszeres hangulatot is.

Laphroaig lepárló Islay déli partján fekszik. Ezen a vidéken áll még két világhíres üzem, az Ardbeg és a Lagavulin.

 A Laphroaig lepárló azon kevés üzem közé tartozik Skóciában, amely saját maga végzi végzik a malátázás folyamatát. Sajnálatos módon az önellátás csak 20 százalékban tudja kielégíteni a whiskyhez szükséges maláta mennyiségét. De ez a csekély rész is elegendő, hogy megadja azt a pluszt, ami a Laphroaig whiskyt azzá teszi, amit számtalan rajongó imád. A tőzegfüstös szárításon kívül lassú, alacsony hőmérsékletű szárítást is végeznek az árpaszemeken. Így a gabonára tapadt fenol kicsit más, kátrányra emlékeztető jegyeket hordoz majd. Az érlelés során a párlat tengeri sós, jódos jegyekkel gazdagodik, de mégis sima és könnyen fogyasztható marad. Laza ízei mellett enyhe vanília is feltűnik, amely a gondosan válogatott használt bourbonhordóktól ered. A Laphroaig által használt hordók kizárólag a Maker’s Mark lepárlóból származnak.

Bízom benne, hogy minden füstös whiskykedvelő ember kóstolta már az Ardbeget. Ez a pompás malt minden korttyal szép emlékeket tud idézni. Az egyáltalán nem zavaró, de masszívan jelenlévő tőzeges íz mindig egy tábortüzet juttat eszembe, amint épp barátaimmal vigadunk. Az Ardbeg lepárló italai mindig is elismerést érdemeltek. Amikor az üzem bezárásra kényszerült a ’90-es években, senki nem gondolta, hogy egy nap újra talpra áll. De szerencsénkre a Glenmorangie-t is birtokló LVMH (Moet Hennessy Louis Vuitton) csoport máshogy gondolta. 1997-ben irdatlan összegeket beleölve újraélesztették az Ardbeget. A lepárlókat újra befűtötték, a raktárakat feltöltötték. Kár lett volna hagyni, hogy ez a legendás üzem a feledés homályába vesszen.

2011 őszén felküldtek az űrbe néhány, az Ardbeg lepárló által előállított vegyülettel töltött fiolát. Az űrben végzett kísérletek azt vizsgálták, hogy zéró gravitációs körülmények között hogyan viselkednek az egyes mikroorganikus részecskék, vagyis hogyan érik a párlat. Az eredményeket kiértékelik a Földön hagyott párlatokkal összevetve. A közhiedelemmel ellentétben a Galileo kiadásnak semmi köze sincsen az űrben érlelt párlatokhoz. Ettől még biztosan fantasztikus darab.

Kis túlzással az Ardbeg a tipikus skót füstös whisky.

A másik világhírű tőzegelt whisky, a Lagavulin. A Lagavulin farmon már a 19. század elején is virágzott a lepárlás. Sorra nyíltak meg az illegális szeszfőzdék, majd jöttek a fináncok, adók, rendeletek, és 1835-re csak egyetlen lepárló maradt a környéken. Ez lett később a ma ismert Lagavulin. Szintén erősen tőzegelt whiskyről van szó. Annyira, hogy egy vicces történet is fűződik hozzá.

Történt egyszer, hogy a lepárlónak új igazgatója lett. Az úriember a szárazföldről érkezett, és amikor megérezte a lepárlóban keringő tömény tőzegfüst illatát, ijedtében tűzriadót rendelt el.

Ugyanakkor a Lagavulin füstössége mellett édes, virágos ízek is felbukkannak ebben a szintén tipikus Islay-maltban.

Az előbb említett három lepárlón kívül itt működik még a szintén nagy rajongótábornak örvendő Caol Ila, Bowmore, Kilchoman, Bruichladdich, valamint a Bunnahabhain. Ez utóbbi kivételnek számít, mert a többitől eltérő módon nem tőzegeli malátáját.

A sziget túloldalán egy modern külsőbe bújtatott, de igen hagyománytisztelő lepárlóba botlunk, a Bruichladdichba, amely 2001-ben indult újra.

Manapság szinte a létező összes hordófajta megtalálható a Bruichladdich raktárában. És ez a sokszínűség számos remek utóérlelést adott a whiskyrajongóknak. A lepárló több, egymástól eltérő párlatot készít. A Bruichladdich alapvetően nem tőzegelt malátából készül.

És itt van az Octomore: a selyemkesztyűbe bújtatott vasököl a legtőzegesebb whisky a világon. A ppm a füstösség mértékegysége a whisky szakzsargonban. Összehasonlításképpen: az Ardbeg 10 éves whiskyjének ppm-je átlagosan 55, míg a Laphroaig csupán 35, a Lagavulin 25-30, a Bowmore, csupán 20. Ezek a számok eltörpülnek az Octomore egy régebbi kiadása mellett, amelynek a ppm-szintje 169 volt. Octomore 8.3 whiskyje pedig 309,1 ppm-et „tudott”. Islay sziget lakói és az itt készült whisky szimbiózisa páratlan a skót whiskyk között. Milliók rajonganak a régió ízvilágáért, amit meg is lehet érteni.

6. Campbeltown

Campbeltown whiskyrégió Skócia nyugati felén található, a Kintyre-félsziget déli részén. Ebben az apró és méltatlanul keveset emlegetett régióban hajdan virágzott a whiskyipar. Úgy is emlegették, hogy Campbeltown a skót whisky fővárosa.  Az "élet vizének" nagy mennyiségben történő gyártása és a kiváló földrajzi elhelyezkedés hamar fellendítette a helyi gazdaságot.

Campbeltown aranykorában Skócia és Írország termőterületéről hatalmas mennyiségű gabonát szállítottak ide whiskykészítés céljából. A félsziget déli részén található Campbeltown városkában a 19.század végén több mint harminc lepárló működött. Az évi 9 millió literes szesztermelés és az így fellendülő kereskedés hatására az Egyesült Királyság leggazdagabb polgárai költöztek a városba és környékére. A kicsi családi kézben lévő kézműveslepárlók a kisváros utcáin kaptak helyet. A konkurencia közelsége egészséges versengést eredményezett, amelyből a fogyasztók profitáltak. Az alapvetően tőzeges, olajos karakterű Campbeltown-whisky nagy mennyiségben került különféle kevert whiskykbe. Sajnos az I. világháború éveiben a kereslet és a termelés mértéke is visszaesett. A lepárlók kezdték felélni raktáraik tartalékát, és az emelkedő adók is megnehezítették az értékesítést. Így történt, hogy ma, száz évvel később csupán három lepárló tartja életben a Campbeltown-whiskyt. A Springbank, Glengyle és a Glen Scotia túlvészelte az évszázadokat, nagy viharokat, súlyos adókat, és máig ellát minket jobbnál jobb párlatokkal. Bár ez a három lepárló életben tartja a régiót, néhány éve még az a csúfság is megesett, hogy a Skót Whiskyszövetség megvonta a régiós jogot Campbeltown városától. Szerencsére döntésüket később felülbírálták, amiben nem kevés szerepe lehetett a Springbank csodás italainak.

A Springbank lepárló Campbeltown városka egyik kis utcájában bújik meg. Skóciában és a világon egyedülálló módon 1828 óta egy, a Mitchell-família leszármazottai irányítják a lepárlót. Ám az utódok hagyománytisztelő magatartásának köszönhetően a főzde ma nemcsak Skócia legrégebbi családi tulajdonban lévő üzemeként, de az ország egyetlen teljesen önálló szeszgyáraként is történelmet írt. A helyben malátázott árpa a környéken gyűjtött tőzeg füstjén szárad, majd a három különleges desztillálóberendezésen átfolyva az udvaron tárolt hordókban pihen, hogy évekkel később a cég saját palackozóüzemében töltsék üvegbe. Local Barley néven nemrégiben egy olyan kiadás is megjelent, amelyhez kizárólag a környéken termő árpát használtak. A lepárló jelenleg három – minden ízében különböző – single maltot gyárt. A Springbank egy kiegyensúlyozottan füstös ital, amely a speciális, két és félszeres lepárlásnak köszönheti olajosan sós, de valahol mégis édeskés ízvilágát.

A Longrow kétszeres desztillálás után nyeri el végső, igen erősen tőzeges ízét.

A néhány éve kapható Hazelburn pedig egy háromszorosan desztillált, teljesen tőzegmentes nedű.

A Springbank termelésének szinte az egészét single maltként hozza forgalomba, de egy kicsit a Mitchell’s és a Campbeltown Loch nevű speciális blendekhez is félretesz.

Campbeltown régió másik két lepárlója a Glen Scotia – amely Skócia egyik legkisebb lepárlója –, valamint a tulajdonában lévő Glengyle. A főzdét 1924-től vezető Duncan MacCallum olyannyira szívére vette az üzem kényszerű bezárását, hogy 1930-ban a közeli tóba vetette magát. A helyiek szerint szelleme azóta is a Glen Scotia falai között kísért. A sok megpróbáltatás és nehézség ellenére a kicsiny lepárló fennmaradt, és az ezredfordulóval sorsa is jobbra fordult. A Loch Lomond lepárló felkarolta az üzemet, és esélyt adott a Glen Scotia whiskynek, hogy továbbvigye a Campbeltown régió karakterét.

Ez a pici és sokak által nem is ismert whiskyrégió megjárt dicső és borús időket is. Bár lepárlói megfogyatkoztak, az itt lepárolt és érlelt whisky mit sem vesztett minőségéből. Aki még nem tapasztalta Campbeltown ízeit, gyorsan pótolja azt.

Tartalomhoz tartozó címkék: Whisky és Whiskey