ABERLOUR

A Ben Rinnes hegy lábánál, a Lour és a Spey folyó találkozásánál fekvő Aberlour „tüzes” története egészen a VII. századig nyúlik vissza, a legendáriumok szerint ugyanis a több mint 1400 évvel ezelőtt itt megtelepedett misszionáriusok nem csak a kereszténységet, de a lepárlás művészetét is magukkal hozták. Nem csoda hát, hogy a Szent Drostan patak vízét használó lepárló ma a középkori szerzetes egykori kápolnájának helyén áll.

Az eredetileg James Gordon által 1826-ban alapított lepárló egy tűzvész pusztítása nyomán találta meg jelenlegi helyét. A helyi whisky mellett a környék felvirágoztatását is szívügyeként kezelő James Fleming bankár ugyanis pénzt és energiát nem kímélve, néhány kilométerrel odébb újjáépítette az üzemet, hogy rövidesen már ne csak az angol, de a francia fogyasztók körében is az egyik legkeresettebb itallá tegye Aberlour kincsét.

1898-ban aztán a főzde újra a tűz martalékává lett. Az ezt követő újjáépítést már az a Charles Doig vezette, aki az úgynevezett pagodatetős eljárás bevezetése mellett itt hatalmas desztillálókat állított munkába, melyeknek köszönhetően az Aberlour addig is csodás ízvilága különös, karamelles karakterrel gazdagodott. Ezeket a markáns jegyeket csak tovább erősítik az érlelésre használt, európai tölgyből készült és előzőleg sherryvel edzett hordók.

Ahogy a legtöbb környékbeli lepárló, a maláta whiskyk iránti megnövekedett érdeklődést látva, 2002-ben az Aberlour is megnyitotta látogatóközpontját, ahol a vendégek akár kétórás kirándulást is tehetnek, végigkóstolva hat hordó tartalmát, búcsúzóul pedig egy friss palackozással ajándékozzák meg a látogatót.