Ardbeg Corryvreckan whisky DRS (0,7L / 57,1%)

Olajos, testes és természetesen füstös whisky. Az Uigeadail után ez egy komoly odafigyelést, nyugalmat igénylő ital és akkor mutatja meg magát. Érdemes kipróbálni 2-3 csepp víz hozzáadásával is. Ezt kifejezetten a füstimádóknak tudom ajánlani.

Sosem volt az esetem és még rohadt drága is lett..

Islay a köbön. Mézes füstölt sonka. Füstölt maldon só. Feketebors, kandírozott narancs. Hosszú és meglepően sima a hordó erősség ellenére is.
Simogató és határozott egyszerre.

Az első dram ijesztő volt, mintha fivérén (Uigeadail) állt volna bosszút, és egy nehéz, olajos orkánkabáttal takarta be magát, csak mert most már vele akartam inkább játszani, és kisöccsét otthagytam egy hangulat erejéig, hogy összemérjem őket.

Jóbarátok.

Emez (Corryvreckan) erősebb, elsőre egy TEN jutott eszembe, ami valahogy színesebb, és titokzatosabb... Néhány nap alatt viszont összebarátkoztunk. Édes ez is, de a tőzegfüst uralkodik. Elfogyott :(
Rögtön rárendeltem egy tízévest, most próbálok felfedezni valami ízeket benne, de egy ekkora élmény után nehéz ügy.

Most nincs ennél jobb.

Nagyon rég találkoztam már vele is, itt az ideje. :)
Illat: mentás-kakaós füst. Diszkófüst. Picit poros jellegű, de fincsi!
Vízzel:a markán fűszeres füst mellett megjelenik egy kis kámfor és kávé aroma is.

Íz: ízes, fűszeres, édes tőzegesség. Étcsokoládés mazsola, és rengeteg kakaó. Vízzel: ó, sokkal szebb, nyitottabb, mély, kakaós-tőzeges ízvilág, benne egy kis sós karamell, citromhéj, karamellizált alma, barnacukor, nugát.

Fűszeres csokoládé jól átfüstölve.

Ó, hát ez igen tetszetős...ha belegondolok, hogy éveken át ignoráltam az tőzeges palackozásokat...:D

Elfogult vagyok mert szerintem az Ardbeg nem tud rosszat csinálni. Szerintem a "Jóatya" a görög joghurttal csak eltereli a figyelmünket, hogy az Islay szigeti nedűk megmaradjanak neki! De, a jó ízlésű emberek hagyják a joghurtot másra, és az Ardbeg-et viszik a padlásra, akarom mondani, hogy kóstolásra.
Először azt gondoltam, hogy ennyire tökéleteset csak egy laborban lehet előállítani, de akkor súgott a Jóatya, és azt mondta, hogy a természet a legjobb labor.
Kellemes füst, jód, só, és ami az Uigeadail-nál is meg volt, egy kellemes menta, borsmenta illat, aroma is jelen van!
Az 57 fokos alkohol olyan lágy, mivel nem féldecinként isszuk, hanem centenként csúsztatjuk, hogy fel sem tűnik.
Egy kevés Highland Spring Water-t is csak azért teszek bele, hogy az illatokat kellemesebben, intenzívebben érezzem.
Olyan, mint az autók között a Lamborghini!

Ez is szép sötét színű, de nem annyira mint az Uigeadail, a Supernova pedig fakóbb nála (legalábbis üvegen keresztül).
Az illata nagyon jó, kellemes, semmi dárdaszerű alkohol-szúrás, ahogy egy hordó erősségű whisky-nél számítana rá az ember. Ízlelésre is csak elsőre érződik az 57%, utána már fel sem tűnik (vagy csak én szoktam hozzá? :). Kellemes füstös, hínárfűszeres, és tölgyes. Nem annyira édes, mint az Uigeadail, ezért azt hiszem, jobban ízlik nála. Egy sima hordó erősségűvel még össze kell eresztenem további vizsgálatokra azért... :). A lecsengése rendben van, ott inkább a gyógyszert vélem felfedezni a tőzeggel karöltve.
Egyébként szerintem nagyon egyben van az egész, nagyjából olyan mint a 10 éves, de sokkal mélyebb és sötétebb ízvilág. A földet nem igazán éreztem itt sem, szerintem kipótolta a tölgyfa ízével. Azért édesebb egy fokkal, mint a 10 éves. Helyre kis malt, tetszik.