The Glenlivet Founder's Reserve whisky DRS (0,7L / 40%)

Átlagos

Olvasva a véleményeket számomra egy kellemes meglepetés volt ez a tétel. Nem éreztem kiforratlannak. Kellemes, gyömölcsös, citrusos, kissé kölnis illat jött át nekem, melyben én bántó komponenst nem éreztem. Az ízvilága az illattal harmonizált. A citrusos jelleg mellett halványan, jó egyensúlyban az édeskés mézes és vaniliás jegyeket is érezni véltem. A szájérzete könnyed volt, nem igazán olajos.A lecsengése közepesen hosszú, melyben én, mintha füstöt is éreztem volna.

Szeretem a Glenlivet párlatait, de ez a whisky sajnos nyers, karcos, kellemetlen. Ezért a pénzért nagyon sok jó whiskyt lehet venni, kár érte.

Sajnos csak csatlakozni tudok az előttem fanyalgókhoz. Ezért a pénzért jobbat vártam a lepárlótól. A jó megjelenésű csomagolás (üveg) és italszín jól mutat a polcon, de sajnos nagy valószínűséggel ez sokáig így lesz. A körülötte lévő italok hamarabb fognak elfogyni. Kár érte, még egy kicsit "dolgozhatott" volna.

Sajnos csalódást okozott. Kicsit, híg, vizes érzés, kicsit karcos. Sok jobbat kóstoltam már.

Nem igazán értem a fanyalgókat, ez egy nagyon finom whisky és tökéletesen megfelel a leírásnak, az olcsó darabok a közelébe sem érnek. Egy single malt scotch-ot egy Ír whisky-vel összehaosnlítani pedig különösen nevetséges, szóval az ilyen véleményeket érdemes fenntartásokkal kezelni... Nyílván vannak kifinomultabb whiskyk a piacon (drágábban), de ezért a pénzért ez kellemes csalódás volt.

A lepárlót igényesnek tartottam, ezért választottam ezt a valóban szép csomagolású, 12 éves érlelésű és a leírásban kellemesen édes-nek titulált whiskyt. Nem igazán jött be, karcosnak, keménynek éreztem, amely eddig csak az általam kóstolt jóval olcsóbb whiskykben jelent meg, valamint az édes ízt sehogy sem találtam benne. Mivel a családban mások is kóstolták, férfiak lévén nem hiányolták az édességet, kis hümmögés után jónak ítélték. Így rájuk hagyatkozva adom az értékelést.

Ezen karakterű Single Maltok közül nem őt választánam,ugyan van a készletemben. Ebben a ligában gyenge,akár egy Ir Jameson hozza a szintjét,olcsóbban.Azért húzom le,mert vsz 10-13.000ft-os szegmensben ettől sokkal több kell egy Whiskytől.

A csomagolása engem megfogott. A színek, az egész dizájn valahogy nagyon egyben van. Ám ez hivatott bizonyos piacokon felváltani a "jó öreg" 12 évest. A fogadtatás eléggé negatív volt, egy NAS, ráadásul néhol még drágábban is adták mint a 12 éveset. Jó, ez több first fill hordót látott, viszont egyesek szerint 4-5 évnél nem öregebb. Attól még lehetne persze jó...de lássuk. A Glenlivet nekem kedves lepárló, az utóbbi időben megkedveltem az alapsorának egy részét is (15&18) ,de leginkább a Nadurra vonal jött be. Ott mindegyik ízlett, a hordó erősségűek pedig igazán új színt vittek az addigi 40%-os abv hullámba.
Illat: elsőre nyers élesztő. Tudjátok, az a boltban kapható kis kocka. Huhhhh..nem mondanám kellemesnek. Később ez enyhül és jön egy kis éretlen sárga gyümölcsös karakter. Idő kell neki és levegő. Így már egész kellemes, bár ennyit ritkán hagyok levegőzni egy maltot.
Így már kedvesebb, némi vanília, méz, vegyes gümölcs konzerv leve.
Íz : hát az első korty után érdekesen nézek ki a fejemből. Mert első pillanatban üres, aztán jönnek éretlen gyümölcsök, amolyan Glenlivetes karakterrel+ némi fa. Kicsit kapar is, a gyümölcsök szerepét a héjuk veszi át. Aztán a lecsengésében egyszercsak előbukkan egy szelet szirupos ananász a konzervből,hogy aztán az egész egy nyers fás íznek adja át a helyét. Az egész viszont olyan vizes érzetet kelt, annak ellenére,hogy vannak ízek. Nincs mélység benne. Az a mélység,amit csak az idő adhat meg. Hiába a sok első töltésű hordó. Nem kellemetlen, de éretlen. Ha adtak volna neki időt még, valószínűleg nagyon pöpec whisky lett volna. De nem adtak :-(