Az alkoholmentes sörök mindig nehéz helyzetben vannak. Egyszerre kellene sörnek maradniuk, miközben pont azt az összetevőt veszik ki belőlük, ami az élmény egy részét adja. A kérdés ezért nem az, hogy ugyanolyan-e, mint az eredeti, hanem az, hogy mennyire tud közel kerülni hozzá.
Inkább egy tiszta, enyhén malátás, visszafogottan friss karaktert kapunk, ami már önmagában jó kiindulópont.
Ízében természetesen érződik a különbség, de nem ott, ahol sokan várnák. Nem az történik, hogy teljesen szétesik a sör, inkább csak finoman „lekerekedik” minden. A keserűség visszafogottabb, lágyabb, és a lecsengés kevésbé száraz. Emiatt az egész ízélmény egy árnyalattal könnyedebb, kevésbé határozott.
Viszont pont ez az, ami jól áll neki. Nem próbálja görcsösen utánozni az alkoholos változatot. Inkább egy saját, konzisztens profilt tart, ami közel van az eredetihez, de nem akarja mindenáron lemásolni.
Fogyasztás közben az tűnik fel, hogy mennyire „problémamentes”. Nem hagy kellemetlen utóízt, nem válik ragacsossá. Ez különösen fontos ebben a kategóriában, mert sok alkoholmentes sör pont itt bukik el.
Összességében ez egy olyan ital, ami akkor működik igazán, ha nem helyettesítésként tekintesz rá, hanem önálló választásként. Nem fogja teljesen visszaadni a klasszikus Peroni-élményt, de nem is marad el annyira tőle, hogy kompromisszumnak érezd.