Mi is az a tonik?
Napjaink egyik legnépszerűbb frissítő itala kétségkívül a gin & tonik. Ezen ital összetevői közül a gin hátterével már megismerkedtünk, viszont mivel napjainkig a gin elengedhetetlen keverőitalává nőtte ki magát, ismerkedjünk meg a tonik hátterével és márkáival is, hogy saját magunk is magas minőségű gin & tonikot készíthessünk.
A tonik nem más, mint egy olyan szénsavas üdítőital, amelynek jellegzetes keserű ízét a kínafa (ang.: cinchona tree; lat.: cinchona officinalis) kéregkivonata adja (minőségi tonikok esetén). Ehhez az egyszerű recepthez a mai gyártók a ginhez hasonlóan egyéb fűszereket/gyógynövényeket is adnak, hogy egyedi terméket hozzanak létre, de a kesernyés alapíz többé-kevésbé minden esetben megmarad.
Az viszont már sokkal izgalmasabb történet, hogy ez az összetevő milyen történelmi utat járt be, mire mai formáját elérve a G&T-nkbe landolt.
Kínafa: orvosságtól a poharunkig
Magának a kínafának egy kiemelkedő fontosságú tulajdonsága van, ami elindította ezen a századokon keresztülívelő úton: A kérge nagy mennyiségben tartalmaz kinint (ez adja a keserű ízt is), ami egészen a 19.századig a malária fő ellenszere volt, mivel megöli a malária fő kórokozóját, a szúnyogok által terjesztett plasmodium falciparum nevű parazitát. (Érdekesség: a kinin erősen fluoreszcens anyag, ezért a tonikunk ultraibolya fény alatt kéken világít)
A kínafa az Andok-hegység északi részén őshonos, az itt élő Quechua indiánok már több mint ezer éve használták orvosságként, miután a legenda szerint egy dzsungelben eltévedt, maláriás lázban szenvedő indián kínzó szomjúságát egy kínafa alól fakadó forrásból oltotta el, amitől csodával határos módon meggyógyult.
Európába a Dél-Amerikában is tevékenykedő jezsuita szerzeteseken keresztül jutott el, majd először (1631-ben) Rómában használták kifejezetten a malária kezelésére. A várost körülvevő mocsarak miatt itt rengeteg ember esett áldozatul a betegségnek, köztük több bíboros és pápa is. Sikeres alkalmazása miatt a kínafakéreg az egyik legértékesebb importárúvá vált, majd miután II. Károly király életét is így mentették meg, a brit birodalomban is egészen 1940-es évekig az első számú maláriagyógyszerként kezdték alkalmazni. Az életmentő anyag viszont olyannyira keserű tiszta formában, hogy semmi élvezeti értékkel nem rendelkezett. Az emberi leleményesség viszont – mint tudjuk – határtalan, így az orvosságot szódavízzel és cukorral keverve fogyasztották: megszületik a tonik.
A kinint legnagyobb mennyiségben a brit kolóniákon, főleg Indiában használták, ahol a malária volt az egyik vezető halálok. Ezen az egy gyarmaton körülbelül 700 tonnányi fakérget fogyasztottak el évente a gyarmatosítók. A betegség kialakulását megelőzendő, az itt állomásozó hadegységeknek például kötelező volt a rendszeres kininfogyasztás. Ahhoz pedig, hogy végképp ne felejtse el senki fogyasztani a gyógyszerét, a britek a tonikjukat kedvenc italukhoz, a ginhez keverték, így alkotva meg napjaink egyik legnépszerűbb italát, a G&T-t. Sir Winston Churchill híres idézete is így szól: „A gin & tonik több angol ember életét és józan eszét mentette meg, mint a birodalom összes orvosa egyszerre”
A minőségi koktélok és egyéb italok utáni kereslet a minőségi koktélalapanyagok – köztük a tonik – fejlődését is magával hozta. A tonikgyártók a cukor és szódavíz mellett különböző gyógynövényeket, fűszereket használva tették egyedivé termékeiket.
Nézd meg tonikválogatásunkat:
Fever Tree
Ez a 2005 óta gyártott úttörő tonikmárka Tim Warrilow és Charles Rolls üzletember (többek közt a Plymouth gin újjáélesztéséért felelős) szüleménye, akik megelégelték a szintetikus kinin dominanciáját a tonikiparban és természetes alternatíva után kezdtek el kutatni, amit végül egy kongói kínafaültetvényben találtak meg. A recept tartalmaz még keserű narancs- és citromhéjat, viszont a többi összetevőt titokban tartják. Neve a kínafa egyik angol beceneve, utalva arra, hogy gyógyítja a malária által okozott lázat.
A Fever Tree mellett az új évezred másik úttörője, a Fentiman’s egy 1980-ban újjáélesztett, XIX. század eleje óta létező márka. Tonikreceptükben a kevés cukortartalom mellett a thai citromfű, és a lime-levél a fő összetevő, a 125 ml-es kiszerelés pedig ideális adag egy gin & tonik elkészítéséhez.
Schweppe’s
Listánk legrégebb óta létező márkája, ugyanis névadója, Jacob Schweppe svájci ékszerész saját fejlesztésű szódagépével már 1783 óta gyártott akkoriban kuriózumnak számító szénsavas üdítőket. Első tonikját 1870-ben dobta piacra, viszont a háború után sajnos ő is a szintetikus kinin áldozatává vált, viszont pár éve előrukkoltak prémium, 100%-ig természetes összetevőkből készült változatukkal, ami viszont kiváló minőséggel bír.
J. Gasco - Honnan származik a Kakas-ember?
Giuseppe Gasco 1903-ban látta meg a napvilágot Gallipoliban. A családnak jó élete volt, édesapja megbecsült gyógyszerészként dolgozott, akitől Giuseppe sokat tanult inasként.
Ám a család az I. világháború végére elveszítette a családfőt, és vagyonuk jelentős részét is. Ezért emigráltak Chicagóba, Giuseppe nagybátyjához, Vitohoz. Amerikában már Joseph név alatt dolgozott nagybátyjának, és a szesztilalom évei sok lehetőséget tartogattak az ifjú, eszes olasz fiatal számára. Tehetségesen épített kapcsolatokat politikusokkal, a rendőrséggel és a legnevesebb családokkal épp úgy, mint az ismert gengszterekkel. Üzletember lévén mindig kereste az új lehetőségeket, ezért - a kapható szeszek gyenge minősége miatt - kifejlesztette tonikjainak, üdítőinek egész sorozatát. Ehhez persze nagy segítségére voltak az apja mellett – gyógyszerészinasként – eltöltött évei. A cél az volt, hogy ihatóvá, sőt kellemesé tegye a rettenetes ízű párlatokat még a hölgyek számára is. Ötlete olyan sikeressé vált, hogy Amerika-szerte népszerűek lettek italai, ő pedig valódi jelenséggé vált: Ő lett a jóképű, jól öltözött üzletember, akit mindig neves alakok és csinos nők vesznek körül. Ekkor már csak úgy emlegetik, hogy "l'Uomo Gallo" (a Kakas-Ember), ami az olasz "l'Uomo di Gallipoli" kifejezésből rövidült (az ember Gallipoliból).
GINKOKTÉLOK
Ahhoz, hogy a receptek elkészítésénél a megfelelő gint válasszuk ki, az előző részekben megszerzett tudásunkra építkezünk. Az alábbiakban mindenféle sorrend nélkül bemutatunk egy apró válogatást azokból a ginalapú koktélokból, amit a bártender szakma művészei szerint először érdemes megismerni/kipróbálni.
Gin & Tonic (G&T)
A Gin & Tonik (G&T) kötelező helyet foglal el listánkban, mint a világ egyik legnépszerűbb highball-típusú itala, ami nem jelent mást, minthogy egy alappárlatot valamilyen alkoholmentes itallal nagyobb mennyiségben keverünk, és legtöbb esetben jégre töltjük.
A Gin & Tonicnak (a jeget nem számítva) három összetevője van: a gin a fő alkotóelem, a tonik kiegészítő szerepet játszik, a különböző gyógy- és fűszernövények, pedig tovább hangsúlyozzák a gin ízjegyeit. Ez eddig rendkívül egyszerű: a turpisság csupán abban rejlik, hogy milyen ginhez, milyen tonikot, illetve fűszert használunk, és ezeket milyen arányban keverjük össze. Ehhez mindig a kiválasztott gint kell alapul venni, az lesz a kiindulópont. Itt különösen előnyös, ha minél több információt megszerzünk róla, amelyek közül a legfontosabbak: milyen erős a ginünk (alkoholszázalék), milyen az ízprofilja (klasszikus/gyümölcsös/fűszeres/egyedi/stb.), illetve, hogy milyen fűszerek alkotják a receptet, és ezek közül melyek vannak főszerepben.
Tonikunk kiválasztásakor arra ügyeljünk, hogy ginünk egyedi ízét mennyire érzékeny fűszerek adják. Ilyenkor egy intenzívebb ízű tonik többet árt, mint használ, elnyomhatja a gin jellegzetes ízét. Használjunk ízesítetlen és/vagy alacsonyabb kinintartalmú tonikot! Domináns ízű gineknél ez a veszély kevésbé áll fenn.
Fontos megemlíteni a kiegészítő fűszereket is, amelyek jelentősen hozzáadhatnak a G&T ízvilágához. A gin és a tonik keverési aránya teljes mértékben személyes ízlésre van bízva, valaki erősebben kedveli, valaki extrém lágyan. Figyelembe kell venni viszont a gin alkoholfokát, ez változó tényező, ami különösen navy strength gineknél jelentős.
Mindenkit bátran biztatunk a kísérletezésre: miután a klasszikus módszer szerint elkészítettük italunkat, kreatívan próbálkozzunk bármivel, amihez kedvünk van.
Martini
Talán a G&T mellet a másik koktél, amelyiknek a popkultúrában is előkelő helye van. Eredetét nem lehet pontosan meghatározni. Egyes italtörténészek szerint a receptet a Martini cég kezdte promotálni a XX. század elején, amikor előrukkolt új, extra száraz vermutjával, de talán a legszélesebb körben elfogadott álláspont szerint a Martinez koktél többéves „evolúciójának” eredménye.
Receptje rendkívül egyszerű, viszont körülbelül 200-féle variációja létezik. A klasszikus, száraz „dry” Martini vermouth és gin keveréke, olívabogyóval, ezek arányai készítőjén múlnak. Luis Bunuel filmrendező „Martinije” például a következőkből állt: hagyta, hogy a napfény átsüssön egy vermutos üvegen, mielőtt a ginjére töltötte.
Összetevők:
60 ml Gin Mare
15 ml Mancino Secco vermouth
1 db olívabogyó
Elkészítés:
rázva/keverve
Híres Martini-variációk, csak hogy párat említsünk: Vesper Martini (60ml gin, 20ml vodka, 10ml vermut), James Bond kedvenc itala, híresen rázva, nem keverve készítve. Ezt a technikát akkor alkalmazzuk, ha jobban lehűtve, illetve felhígítva kívánjuk italunkat. Gibson Martini, olívabogyó helyett 2db gyöngyhagymával. Smoky Martini, egy kiskanál tőzegelt whiskyvel a tetején. Dirty Martini, 10-15 ml olívabogyó-lével.
Negroni
Egy újabb világhírű koktél, amelynek vitatott a kialakulása. A legelfogadottabb történet szerint 1919-ben Firenzében fénykorát élte az Americano nevű koktél (aperitivo, vörös vermut, szódavíz). A Casoni bár egyik törzsvendége, Camillo Negroni gróf azonban egyik nap, hogy egy kicsit ütősebb legyen az Americanója, szódavíz helyett ginnel készíttette el, a többi pedig már történelem. A Negroninkban kifejezetten szubjektív választás a gin, ajánlott kísérletezni!
Összetevők:
30ml Campari
30ml Mancino Rosso
30ml Nikka Coffey gin
Elkészítés:
keverjük/narancshéjjal díszítve
Aviation
Ez a szintén klasszikus koktél először Hugo R. Enslin, New York-i bártender 1916-os receptkönyvében jelenik meg. Nevét jellegzetes halványkék színéről kapta, amit az ibolyalikőr kölcsönöz neki.
Összetevők:
45ml Aviation gin
15ml lime-lé
15ml Joseph Cartrón Creme de Violette
5ml Maraschino likőr
5ml cukorszirup (1:1 arányban cukor és víz)
Elkészítés:
rázva/cseresznyével díszítve
Basil Smash
Listánk egyik legújabb koktélját 2008-ban, a Hamburgi Le Lion bárban találta fel Jörg Meyer, majd hamar világhíres ital vált belőle.
Összetevők:
friss citrom fele felkockázva
friss bazsalikomlevél (inkább túl sok, mint túl kevés)
50-70ml Cotswolds gin
Ezeket együtt összenyomkodjuk (muddling), majd 5-10 percig állni hagyjuk.
20ml cukorszirup
Elkészítés:
rázva/friss bazsalikommal díszítve
The Last Word
Egy 1920-as évekből származó koktél, az első írásos receptünk viszont csak 1951-ből származik. Születési helye a detroiti atlétika klub, Fran Fogarty találmánya.
Összetevők:
25ml Langley’s no.8 Gin
25ml zöld Chartreuse likőr
25ml Maraschino
25ml lime-lé
Elkészítés:
rázva/ koktélcseresznyével díszítve
