A Cachaca (ejtsd: ká-szá-sá) csakúgy mint a rum, cukornádból készül, de nem a cukorgyártás melléktermékeként keletkező melaszból, hanem közvetlenül a cukornádból préselt cukornád-léből készül. Legnagyobb gyártója Brazília, ahol nemzeti italként tisztelik és évente több millió litert készítenek belőle. A cachaca készítését is nagyban befolyásolja az éghajlat, a talaj, a cukornád típusa, az érleléshez használt hordó és a készítési eljárás, ezért is szeretné Brazília kormánya levédetni a cachaca nevet. Ebben az országban előszeretettel fogyasztják önmagában, máshol inkább csak koktélokba, kevert italokhoz használják. A cachaca, a rumokhoz hasonlóan fahordós érlelés nélküli - fehér -, illetve érlelt verziókban is készül. A hordós érleléshez viszont a tölgyön kívül más fafajtákat is használnak, mint például: jequitibá (Brazíliában őshonos óriás fafajta, amely füves, fahéjas aromát kölcsönöz az italnak), gesztenye, mandula, cseresznye stb.

Ez a kézműves cachaca különbözik a nagy, ipari méretekben gyártott fajtáktól, az aromák jóval szélesebb spektrumát tárja elénk, melyben a virágos, banános, frissen vágott füves jegyek játsszák a főszerepet. A nagyobb komplexitás és a kerekség érdekében palackozás előtt néhány hónapig kádakban pihentetik. A San Antonio do Jardim városában készülő Engenho Da Vertente mindössze pár ezer literes éves termelésével kétségkívül a Sao Paolo régió egyik legjobb cachacaja. A cukornád a birtokon terem, a lepárlás pedig tradicionális rézüstön történik. Szűretlen italról van szó, így jóval több természetes módon is meglévő aroma marad meg a palackban, ugyanakkor emiatt - főleg ha lehűl az ital - gyakran szárazanyag kiválás is előfordul. Ezek az úszkáló „valamik” az ital természetességét jelzik.