Az egész történet 1859-ben indul Udinében, Észak-Olaszországban. Akkoriban ez még nem is teljesen az az Olaszország volt, amit ma ismerünk — a régió az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. Luigi Moretti egy sör- és jéggyárat alapított, ami elsőre nem hangzik túl romantikusan, de ha belegondolsz, akkoriban ez pont azt jelentette, amit ma egy jól működő kisüzemi főzde: ellátni a környéket valamivel, amit szeretnek az emberek.
Az első Moretti sör 1860-ban került a poharakba. Nem volt benne semmi forradalmi. Egy tiszta, korrekt lager volt, ami kellemes, könnyű sör volt, és jólesett az embereknek az ételek mellé.
Aztán jött egy pillanat a negyvenes években, ami teljesen véletlenül, mégis örökre meghatározta a márkát. Egy Moretti-vezető meglátott egy bajszos öreg urat egy étteremben, aki annyira „olasz” volt a szó legszorosabb értelmében, hogy egyszerűen le kellett fotóznia. Amikor megkérdezték, mennyit kér a képért, csak annyit mondott: elég lesz egy ital. Ez a figura lett azóta is a Birra Moretti arca. És valahol ez a sztori többet mond a márkáról, mint bármilyen marketingkampány.
A Moretti sokáig családi kézben maradt, egészen a kilencvenes évekig, amikor a Heineken felvásárolta. Itt szoktak egyesek kicsit felszisszenni, mert ilyenkor mindig ott van a kérdés: mi marad az eredeti karakterből? A válasz az, hogy meglepően sok. A Moretti nem próbált hirtelen több lenni, mint ami. Nem lett belőle túlhype-olt prémium termék, de nem is esett szét. Maradt egy jól fogyasztható, stabil lager.
És talán pont ez a titka. A Moretti olyan sör, amit pizzához kérsz egy hosszú nap után, és észre sem veszed, hogy már a másodiknál jársz…