A Pittyvaich életútja sajnos igen rövidre sikerült: a maga idejében a legfiatalabb lepárlók közé tartozó főzde 20 évet sem működött. Az Arthur Bell & Sons építette fel a szintén a céghez tartozó Dufftown desztilláló mellé, és négy rézüstje is testvér lepárlójának berendezéseit replikázta. Az 1975-ben működésbe lépő főzde kevert whiskyknek szolgált maláta utánpótlásul. A Bells 1985-ben a Guinness-hez került, majd összeolvadt a DCL-lel (Distillers Company Limited), így született meg a United Distillers, a Diageo mamutvállalat elődje. 1990-es évek elején már a Gordon’s ginhez is készítettek itt alkoholt (csakúgy mint napjainkban az Auchroisk), de kevéssel azután hogy a Flora & Fauna sorozatban megjelent első hivatalosnak tekinthető palackozása, a gyárat bezárták, majd 2002-ben lebontották. 
A whisky gyártás során felhalmozódó szerves anyagokat feldolgozó üzem (dark grain plant) viszont azóta is működik a telepen.
Bár a Pittyvaich a Bell’s egyik fontos összetevője volt, és az üzem a 80-as évek recessziójának nagy lepárlóbezárási hullámát is túlélte, mégsem működhetett sokáig. Talán mert akkoriban még koránt sem volt akkora kereslet a malátawhiskykre, mint manapság (kb. a negyede volt a fogyasztás), pedig a Pittyvaich nedűje igenis tartogat meglepetéseket az értő fogyasztók számára. Mindenesetre mindez azt mutatja, hogy a nagy márkák által olyannyira hangsúlyozott „titkos összetevők” nem is annyira fontosak a kevertek számára, és ha a gazdaságosság megköveteli, akkor könnyedén bezárnak egy-egy lepárlót.
Napjainkban a Pittyvaich főként független palackozók kiadásában érhető el, hivatalosnak tekinthető palackozásai a Diageo Flora & Fauna (12 éves), valamint Special Releases (20 éves) sorozatában jelentek meg.
