A Whiskyről

A whisky története

 

Az alkohollepárlás technikája már az ókorban ismert volt és mint akkoriban oly sok egyéb alapvető ismeret, természetesen Kínából érkezett Európába. A mai értelemben vett whiskyre utaló első írásos emlékek az 1500-as évekre datálódnak.

Érdekességképpen, igyekeztünk egy táblázatba összegyűjteni a témával kapcsolatos leglényegesebb adatokat és évszámokat.

Ókor Az alkohollepárlás technikája az ókori Kínából ered, ahonnan egyiptomi, héber, majd arab közvetítéssel került Európába. 
1170 A Brit-szigeteken már ekkoriban használták az alkohollepárlás módszerét. 
1494 Az első írásos emlék Skóciából. IV. Jakab skót király pénzügyi jegyzéke szerint Friar John Cor szerzetes 8 hordó malátát kapott a királytól „aqua vitae” (kelta nyelven „uisge beatha”, azaz az élet vize) előállítása céljából. Ez a mennyiség körülbelül 1.500 palack akkori whisky készítésére volt elegendő. 
1505 Edinburgh-i felcserek jogot kaptak „aqua vitae” készítésére. 
1527 Az első olyan angol nyelvû könyv kiadása, Hieronymus Braunschweig könyvének fordítása, amelyben szó esik az „aqua vitae” készítésének módjáról, jóllehet csak gyógyászati szempontok alapján. 
1579 Az első olyan törvény Skóciában, mely az „aqua vitae” előállításával kapcsolatos. 
1690 A Ferintosh nevû lepárló üzem volt az első, melyet írásban feljegyeztek Skóciában. 
1707 Az angol-skót perszonálunió létrejötte után a közös Angol-Skót Parlament adót vetett ki a whisky készítőkre és kereskedőkre, ami a whiskygyártókat illegalitásba kényszerítette. Ez volt a több mint száz éves ún. „whisky-háború” kezdete. 
1725 Ez volt az első év, hogy az angolok érvényesíteni akarták az adótörvény rendelkezéseit. A maláta whiskykre kivetett adót akarták beszedni, ami zavargásokhoz vezetett. 
1823 A skót főnemes, Gordon herceg vezetésével egy skót parlamenti küldöttség sikeresen meggyőzte IV. György angol királyt arról, hogy nagyobb haszonnal jár, ha mérsékli a whiskyre kivetett adóterheket és engedélyhez köti a whiskylepárlást és kereskedelmet. Ekkor született meg a skót whisky-gyártás sikerét megalapozó szeszengedélyezési és adótörvény. 
1831 Aeneas Coffey, skót mérnök megalkotta az első ún. Patent lepárló berendezést, amely lehetővé tette gabonawhiskyk ipari előállítását. 
1853 Andrew Usher volt valószínûleg az első, aki blended (kevert) whiskyt állított elő. 
1860 Betegség pusztított a francia szőlőültetvényeken, így erősen visszaesett a francia bor- és cognac-termelés, nagyobb piacot nyitva ezzel a skót whisky számára. 
1874 Megalakult az Északi-Skót Whisky-üzemek Szövetsége. 
1880 A porosz háború és a szőlőt pusztító filoxéra-járvány jelentősen visszavetette a konyak- és brandy-kereskedelmet. A piaci igények rákényszerítették a skótokat whiskyjük exportálására. 
1908 A Királyi Whisky Tanács először szabályozta, hogy mi viselheti a skót whisky megnevezést. 
1915 Megalakult a Központi Szeszesital Testület. Az ekkor megalkotott korai szesztörvény 2 évben határozta meg a skót whisky minimum érlelési idejét. 
1920 Az Egyesült Államokban bevezették a Szesztilalmat. Egyedül a Laphroaig maláta whiskyhez lehetett törvényes úton hozzájutni, mivel erős, jódhoz hasonlító illata miatt az orvosok receptre felírhatták. 
1932 Franklin Delano Roosevelt megszüntette a Szesztilalmat az Egyesült Államokban. 
1940 A II. világháború elején Anglia skót whiskyvel is fizetett az amerikai hadianyagokért. 
1989 Edinburgh-ban megnyitott a Scotch Whisky Heritage Centre, ahol audiovizuális eszközökkel mutatják be a skót whisky történetét és a gyártási folyamatot. 
1992 Az Európai Gazdasági Közösség elfogadja a skót whisky hivatalos meghatározását és ez alapján szabályozza a skót whisky megnevezés használatát tagországaiban. Eszerint skót whisky csak Skóciában készülhet és legalább 40% alkoholtartalmúnak kell lennie.