Dram Time: Karsai Tamás

Ha korábban többször is azt állítottuk, hogy a kedves törzsvásárló ezer szállal kötődik hozzánk, a WhiskyNethez, akkor ez Karsai Tomi esetében hatványozottan is igaz.
De hát ezért törzsvásárló valaki, mert ezer szállal kötődünk egymáshoz. Tamás amellett, hogy saját jogon elismert whiskyblogger és véleményformáló, tartott nálunk már kóstolót skóciai élményeiből, feleségével, Évával, évek óta a pult mögül segíti a Whisky Show érdeklődőit, sőt még kollégánk is volt. 
Mindig higgadt, szeretnivaló srác, akivel nemcsak whiskykről szoktunk jókat beszélgetni. Fogadjátok szeretettel Karsai Tamást.

Mikor és hogyan kedvelted meg a whiskyt?

Érdekes kérdés és érdekes történet. 2008-ig nem igazán érdekeltek a tömény italok, főleg minőségi bort és néha sört ittam. Nem is nagyon kóstoltam korábban semmit a klasszikus „piros Johnny”-n kívül, de az nem kápráztatott el. 2008-ban viszont meghívott egy barátom Dublinba, onnan utaztunk tovább Észak-Írországba, ahol a Giant’s Causeway-t és környékét jártuk be, majd a Dublinba visszafelé tartó úton a szűnni nem akaró zivatar elől bemenekültünk egy kisvárosba, ami az Old Bushmills  Distillerynek is otthont adott. Mivel az eső nem akart csitulni, befizettünk egy lepárlótúrára, aminek a végén megkóstolhattunk 3 párlatot, az egyik a Black Bush volt. Erős rácsodálkozás volt, hihetetlenül ízlett. Vettünk is pár palackot a barátommal, épp 400 éves fennállását ünnepelte a lepárló, ezeket haza is hoztam Magyarországra. Valahol itt kezdődött minden, de még pár évig csak alkalomszerűen ittam whiskyt. Aztán 2012-ben történt valami, ami alapjaiban változtatta meg a whiskyhez fűződő viszonyomat.

Hogyan jellemeznéd a whiskyhez fűződő kapcsolatodat? Például gyűjtő (is) vagy?

Függő vagyok. Viccet félretéve, életem nagy szerelme, természetesen a párom után. Az, hogy mennyire intenzív ez a kapcsolat, az már nehezebb kérdés, folyamatosan változik. Sajnos túl sok hobbim van, így folyamatosan, mondhatni forgószínpad-szerűen egymást szorítják le az első helyről. A hosszan kóstolós, elemezgető énem az utóbbi időben erősen háttérbe szorult, mostanában többnyire leülök egy-egy drammal a kezemben egy fárasztó nap után és csak merengek, élvezem az ízeket. Így jelenleg inkább a gyűjtés került előtérbe, de ezt sem céltudatosan művelem, inkább megérzések alapján, vagy egyszerűen csak megtetszik egy új palack és megveszem. Azért próbálok pár, általam meghatározott főbb vonal mentén maradni, de néha pár nem tervezett tétel is bekerül a kosárba.

Honnan tájékozódsz a mindenkori whiskytrendek felől?

Alapvetően a baráti kör és a web a két fő információforrás. Megszokott oldalak, mint pl. a www.whiskyfun.com , vagy az örök és elmaradhatatlan www.ralfy.com, de vannak jó információforrások a Facebook-on is. Nagy szükségem is van rá, mert egy francia jóbarátommal közös vállalkozásban működtetünk és folyamatosan töltünk fel tartalommal egy saját, whiskykkel foglalkozó weboldalt is www.whisky-hamster.com néven, ennek kapcsán folyamatosan bújom a whiskytémájú szakkönyveket is, mint pl. Charles Maclean’s Whiskypedia-ját, a Malt Whisky Yearbook-okat, amiket egyébként tőletek szerzek be minden évben, valamint Michael Jackson szakkönyveit és néha előkerül Jim Murray Whisky Bibliája is. Napi vendég vagyok a lepárlók weboldalain is és a www.whiskybase.com -on is, ahol a gyűjteményem is kezelem, ez utóbbi szintén nagyon jó adatbázis.

Melyek a kedvenc whiskyjeid?

Nem tudnék egy kedvencet megnevezni, függ a hangulatomtól, időjárástól, évszaktól. Mindenképp skót és single malt. Ritkán iszom tiszta grain és blended whiskyt, de azért abban is vannak szépek, ritkán kerülnek fókuszba. Most épp a klasszikus, tiszta bourbonhordós érlelésű, füstmentes korszakom élem, szeretem ezeknek a maltoknak a tisztaságát, őszinteségét, minden hibáját. Mint szinte mindenki, én is a füstös vonalon indultam el sok évvel ezelőtt, első tőzegelt whiskym egyből egy Laphroaig 10YO volt, aztán jött az Arran  korszakom, ehhez a lepárlóhoz szintén nagyon kötődőm. Bourbont szinte soha nem iszom, nemzetközi vizekre viszonylag ritkán evezek, ott főleg az ír vonal, esetleg a franciák azok, amiket kiemelnék a sokaságból, de sajnos minden érdekel, így azért sok ország whiskyjét volt már szerencsém megkóstolni. No meg itthonról a Gemenc Whiskey, ami ugyan a bourbonvonalat követi, de benne van az a magyaros csavar, amitől mégis más. Nagyon jó kapcsolatom a tulajdonossal, Szőke Lajos úrral, tőle viszonylag sokféle párlat kerül a polcaimra.

Melyek a kedvenc lepárlóid és miért?

Ez könnyű kérdés, egyértelműen Isle of Mullról a Tobermory  Distillery és Campbeltown-ból a Springbank, Kilkerran duó. Az előbbihez személyes élmények kötnek, ugyanis 2018-ban félévet éltem és dolgoztam a szigeten a párommal, egész konkrétan 600 m-re laktunk a desztillálótól. A Springbank nálam még régebbi gyökerekkel rendelkezik, a Springbank 10 éves kiadás szerintem benne volt az első 10 skót single maltban, amit kóstoltam, igazi „must have” kategória. Nem egyszerű maltok, kezdőknek semmiképp nem ajánlanám. A tőzegelt Tobermoryban, pontosabban a Ledaigben például nagyon szeretem azt a „piszkos, földes, hamus” vonalat, amivel más lepárlónál még nem találkoztam. De szorosan ott a nyomukban a Ben Nevis, Arran , Craigellachie, Bunnahabhain…a lista végtelen hosszú. Gyűjteményem gerincét is a Springbank és Ledaig palackozások alkotják.

Voltál-e már whiskytúrán, ha igen, akkor hol, milyen benyomásokat szereztél?

Szerencsére igen. 2016-ban lényegében körbeutaztuk a párommal Skóciát, Glasgowból indulva, Arran  szigetén keresztül végig a nyugati parton, útközben természetesen betértünk sok lepárlóba. Glasgowban meghívást kaptunk a Douglas Laing független palackozóm márkanagykövetétől, hatalmas élmény volt. Onnan átkompoztunk Arran szigetére, ahol az az évi Malt&Music Festivalon vettünk részt, majd végig tovább a nyugati parton, Oban, Cragganmore, Aberour, Glenlivet, Genfiddich, Balvenie… Gyönyörű táj, nagyszerű, kedves, őszinte emberek. Örök szerelem. Szeretném ott leélni a nyugdíjas éveimet.

Voltál-e külföldi és magyar whiskyrendezvényeken Whisky Show, Bar Show, stb.?

Itthon főleg a Whisky Show-kat látogatjuk, emlékeim szerint 2014 óta, illetve alapító tagja vagyok a Budapest Whisky Társaságnak is, ahol szervezett kóstolókon ismerkedünk az újabb és újabb, vagy épp régebbi kiadású whiskykkel. Külföldi show- látogatást már tervezzük egy ideje, de a pandémiás helyzet miatt ez sajnos egyre csak tolódik.

Érdekelnek-e más prémium párlatok? Például rum, konyak, armagnac, stb.) Ha igen, melyek?

Sajnos igen. Azért sajnos, mert mint minden hobbinak, ennek is anyagi vonzata van, de ez nem tud elriasztani. Szerencsére csak kisebb kilengéseim vannak, főleg rumok és a gin irányába, de igazából minden párlat érdekel, elég sokfélét találnátok a polcomon, ha ellátogatnátok hozzám. Azért nem tudok jobban fókuszálni rájuk, mert ahogy mondani szoktam a barátaimnak: túl sok a single malt és túl rövid az élet!

Mikor és hogyan találtál rá a WhiskyNetre és hogy lettél törzsvásárlónk?

Legjobb sztorijaim egyike. 2012-ben kaptam a páromtól egy 10 éves single maltot, egy Glenfarclast ajándékba, ami nagyon ízlett. Kérdeztem, hogy hol vette és mesélte, hogy Budapesten, a belvárosban a Ferenciek terén talált egy pici szaküzletet és ott ajánlották neki. A történet majdnem ennyiben is maradt, de pár hónappal később sétáltunk a belvárosban és séta közben megláttam a WhiskyNet logóját egy bolt bejárata fölött. Kérdeztem a párom, hogy nem innen jött a Glenfarclas, azt válaszolta, hogy de. Így benyitottunk…és abban a pillanatban elvesztem. Lényegében azóta vagyok a törzsvásárlótok is, lassan 10 éve, amikor is beszippantott a whiskyk világa, ami azóta sem ereszt.