A Mezcal szó az indián őslakosok Metl avagy Mexcalmetl szavából származik, a navatl nyelvben ugyanis ezt használták az agavé növényre. Mexikó Oaxaca államában ma már általában a Maguey kifejezés elterjedt az agavéra. Ezen a területen a zapoték indiánok megőrizték a hagyományos készítési eljárásokat, egészen kis mennyiségben, faluról-falura más stílusban gyártják a saját, jól bevált mezcaljukat. Az ital hihetetlen gazdagsága és változatossága az itteni táj és nép sokféleségét tükrözi vissza: a magasabban fekvő, szűk völgyekből származó mezcal simább, gyengédebb, szárazabb, aromásabb, a széles, alacsonyabban futó völgyek itala pedig, teltebb, komplexebb, gyümölcsösebb, fűszeresebb. A Del Maguey ezt a sokoldalúságot, egy-egy falu mezcal stílusát hívatott bemutatni (Single Village Mezcal).

A Pechuga a kétszeres lepárlású Minero mezcallal kezdődik, amelyből 100 litert helyeznek a lepárlóüstbe, majd meglepő módon a párlatba vadalmát és szilvát, piros banánt, ananászt, mandulát és nyers rizst raknak (ezekből összesen kb. 100 kg-ot). De ami ennél is meglepőbb, hogy a lepárló belsejébe egy olyan csirkemellet (na, ez a pechuga) lógatnak fel, amelyet előtte 3 órán át mostak folyó víz alatt, azért, hogy a lehető legkevesebb zsír maradjon benne. Ezt a komplett vasárnapi ebédet aztán 24 órán keresztül párolják, így a gőz teljesen átjárja a gyümölcsöket, a rizst és a húst, és amely által egy valóban páratlan, különleges és egészen sima párlat születik. A hús lepárlása miatt a gyümölcsösség nem kerül túlsúlyba, nagyszerű egyensúly alakul ki. Hagyományos módon, a helyiek a pechugát ki szokták akasztani a házban. A pechuga készítése az év egy bizonyos részére koncentrálódik, ezért csak nagyon keveset szoktak belőle készíteni.

Igazi különlegesség, amolyan ínyenc dolog. A világ legritkább mezcal fajtája! Figyelem, magas alkoholtartalom, ezért kóstolás előtt erősen ajánlott jól kiszellőztetni!