INVERLEVEN (DUMBARTON)

A Dumbarton volt a legnagyobb gabonalepárló Skóciában, amikor a Hiram Walker & Sons a Loch Lomond tó közelében 1938-ban megépítette. Működését 2002-ben leállították, majd 2003-ban, amikor is az Allied Domecq a teljes gabonapárlat termelését áthelyezte Strathclyde-ba, végleg bezárt. Ugyanezen a helyen épült fel az Inverleven, egy pár hagyományos rézüsttel (pot still) felszerelt malátalepárló is. Valójában az Inverleven fizikálisan soha nem volt külön lepárló, hisz a berendezések egy épületben voltak a grain whiskyt desztilláló oszlopüstökkel. A malátawhisky lepárlási kapacitás 1956-ban tovább bővült egy Lomond típusú, kísérleti rézüsttel, amelyet 3 év múlva a végleges, kétszer akkora készülék követett. Ezt a speciális üstöt csak spirit stillként (alkohol lepárló, amelyben a második lepárlás történik) használták, wash stillként (cefre üst, ahol az első desztilláció történik) a már meglévő üst funkcionált.

A Lomond üstöt, a Hiram Walker megbízásából, Alistair Cunningham és Arthur Walker fejlesztette ki annak érdekében, hogy azzal több, eltérő stílusú malátawhiskyt lehessen készíteni. A Ballantine’s blendjét gyártó cég így akart költséghatékonyan megfelelni a változó piaci igényeknek, kiküszöbölvén, hogy egy más karakterű whisky előállításához újabb lepárlót kelljen venni vagy felépíteni. A Coffey féle folyamatos lepárlás feltalálása óta több mint egy évszázad telt el, amikor a Lomond üstök innovációjával újat tudtak alkotni ezen a területen. Ennek az üstnek az alja szabályos volt, viszont módosított hattyúnyakkal volt ellátva, mivel az egyenes részén 3 darab állítható lemez (rectify plate) volt elhelyezve, amelyeket külön lehetett hűteni. 

A lemezek pozíciójának módosításával és hűtésével befolyásolni lehetett a párlat visszafolyását (reflux) az üst alsó részébe. A hattyúnyak további, vízszintes részének (lyne arm) dőlési fokát is állítani lehetett, ezzel további lehetőség nyílt a végső párlat karakterének kontrollálására. A történethez hozzá tartozik, hogy a Lomond üstök nem futottak be nagy karriert, ugyanis nem teljesen tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. A fenntartásuk és tisztításuk igen munkaigényes volt, így a hagyományos üstökhöz képest nem voltak költséghatékonyak. Másrészről, a gyakorlatban kevésbé lehetett befolyásolni az ital karakterét, mint az előtte - elméletben - gondolták, a blendereknek pedig nagyobb igényük volt a normál üstök párlatára, mint a Lomond stílusra. Napjainkban a Scapa, a Bruichladdich és Loch Lomond használ ilyen típusú vagy hasonló üstöket.

Az Inverleven termelését 1991-ben leállították, készülékeit leszerelték, Lomond üstje például a Bruichladdich lepárlóhoz („Ugly Betty”) került. A főzdét Michael Jackson a Lowland régióba sorolta, a néhány kilométerrel északabbra lévő Loch Lomond lepárló viszont már highlandinek számít. A lepárló maltja önálló megjelenésben működése idején is meglehetősen ritka volt, jelenleg pedig független palackozók kiadásában érhető el. Az Inverleven whiskyk ára a gyűjtők jóvoltából (minden bizonnyal) egyre magasabbra fog futni az elkövetkező években.