A négynapos skót whiskytúra számomra nem csupán egy kirándulás volt, hanem egy igazi álom beteljesülése. A WhiskyNet webshop menedzsereként nap mint nap whiskyk között élek és dolgozom, de most lehetőségem nyílt arra, hogy mindezt rajongóként, testközelből is átéljem. Whiskyimádóként óriási jelentőséggel bírt, hogy ott lehettem a nagy nevek születési helyén, beleszagolhattam a lepárlók illatába, és megkóstolhattam olyan tételeket, amelyekhez eddig csak a polcról volt közöm.
Az Arran sziget már az érkezés pillanatában magával ragadott. Egy hatalmas komppal keltünk át, miközben a tenger hullámait figyeltük, hátha felbukkan egy delfin. Bár most nem láttunk egyet sem, a hajóút, a sós szél és a Skócia partjaira nyíló kilátás így is felejthetetlen élményt adott. Amikor pedig kocsival haladtunk tovább a szigeten, olyan érzésem támadt, mintha hazatértem volna. Zöldellő dombok és hegyek váltották egymást, minden kanyar újabb és újabb meseszerű tájat tárt elénk – már ekkor tudtam, hogy ez a nap különleges lesz.
Az első állomásunk a Lochranza-völgyben fekvő Arran Distillery volt. Az épületen egy aranysas díszeleg, amely a lepárló történetének különleges részét idézi fel: amikor az 1990-es években épült a lepárló, egy ott fészkelő saspár miatt még az építkezést is leállították, hogy a madár háborítatlanul tudjon költeni. Azóta a sas az erő, a szabadság és a természet közelségének szimbóluma lett, amely tökéletesen illik az Arran filozófiájához. A logóban hullámok is feltűnnek, amelyek az „Arran Water” tisztaságát idézik meg – ezt a forrást használják a whiskyk készítéséhez.
A lepárlóban végigkövettük a whisky születését az erjedéstől a lepárlóüstökön át egészen a raktárakig. Már az erjesztésnél is magával ragadott a friss, édeskés malátás illat, amelyből sejteni lehetett, hogy milyen ízek várnak majd ránk. A lepárlók látványa lenyűgöző volt, a hő, a fények és a zaj együtt olyan atmoszférát teremtett, amit képekről soha nem lehet visszaadni. A raktárban pedig igazi kincseket láthattunk: sorban pihentek a hordók, köztük az a két különleges is, amelyen Prince Harry és Prince William neve áll – 1997 óta őrzik bennük a whiskyt.
A vezetésünket Phoebe Hall, az Arran új Brand Home Ambassadorja tartotta. Szenvedélyesen és lelkesedéssel mesélt minden részletről, és hamar kiderült, hogy nemcsak szakmailag, hanem személyesen is szívügyének tekinti a whiskyt. Nagy öröm számomra, hogy 2025-ben Budapesten, a Whisky Show-n is találkozhatunk vele – így a magyar rajongók is átélhetik majd ezt a szenvedélyt.
A nap csúcspontja az volt, amikor először a raktár mélyén egyenesen a hordóból kóstolhattam egy 1996-os bourbon érlelésű Arrant. Amint a poharamba engedték, azonnal érezhető volt benne az idő súlya, a tölgy és a whisky elegáns találkozása. Egy olyan pillanat volt ez, amelyhez foghatót ritkán élhet át az ember: ez nem egyszerűen egy ital volt, hanem maga a történelmet. És ha ez nem lett volna elég, következett egy igazi nagyágyú – egy 28 éves Arran single cask. Amikor belekóstoltam, olyan érzés fogott el, mintha megállt volna az idő. A mélysége, a gazdagsága és a kifinomultsága olyan erős hatást gyakorolt rám, hogy biztos vagyok benne: ez az élmény örökre velem marad.
Délután átautóztunk a sziget másik végébe, a Lagg Distilleryhez, amely teljesen más stílust képvisel. Míg Arran a hagyományt, a múltat és a klasszikus eleganciát képviseli, addig Lagg a modern építészet, a kísérletezés és a füstös karakter otthona. Az épület impozáns, a panorámás teraszról pedig egyszerre láthattuk a tengert és a zöld dombokat – mintha maga a jövő és a természet találkozna itt.
A kóstoló során két „zászlóshajós tételt” is megízlelhettünk. A Kilmory Edition volt az első, amely fiatalos lendületet, citrusos frissességet és markáns füstöt hozott – tökéletes alap arra, hogy megmutassa a Lagg igazi arcát. Ezután következett a Corriecravie Edition, amely sherryhordós érlelésének köszönhetően mélyebb, gyümölcsösebb és fűszeresebb rétegeket bontott ki a füst mellett. Már ez a két whisky is elég volt ahhoz, hogy lássam: a Lagg a tőzeges stílusban is komolyan veszi magát, és saját utat jár.
A lepárlótúra során életemben először lehetőségem volt megkóstolni a wash-t is. Ez, az erjedés végén születő, nagyjából 7–8%-os, sörszerű ital még nem whisky, de már érezni benne a jövő ígéretét. Olyan volt, mintha bepillantást nyertem volna a whiskykészítés legintimebb pillanatába – a születés előtti állapotba.
A nap végén a VIP szekcióban olyan különlegességek vártak, amelyek még a Lagg karakterét is új megvilágításba helyezték. Kóstolhattunk whiskyket, amelyek tokaji-, tequila-, mezcal- és manzanillahordókban érlelődtek. Whiskykedvelőként számomra különösen izgalmas volt, hogy mindegyik tétel megőrizte a Lagg füstös alapkarakterét, miközben a hordók saját világa új rétegekkel gazdagította az ízélményt.
Az első nap végére egyértelművé vált számomra, hogy az Arran sziget két lepárlója valójában két teljesen különböző világot mutatott meg. Az Arran a hagyomány, a tisztaság és a múlt méltóságát hozta közel hozzám, míg a Lagg a modernség, a füstösség és a kísérletező jövő képét tárta elém:óriási ajándék volt átélni ezt a kontrasztot – és tudni, hogy ez még csak a kezdet. Három újabb nap állt előttem, tele felfedezéssel, kóstolóval és tengernyi élménnyel Skócia szívében.
