A whisky karaktere

A skót whisky jellemzőit az alapanyagoknak és az érlelés körülményeinek köszönheti. A forrásvíz gazdag ásványi anyag tartalmával járul hozzá a whisky karakteréhez, míg a malátától gabonás, az élesztőtől gyümölcsös, a tőzegtől füstös, fûszeres, a tölgyfa hordóktól sherry-s, mézes vagy enyhén vaníliás, a levegőtől pedig sós, illetve virágos aromát kaphat.

A hordóba zárt whiskynek az érlelés alatt alakul ki a jellemző karaktere. Közvetlenül a lepárlás után a "fiatal whisky" még opálosan áttetsző, "vízszerû" szeszpárlat csak. Az igazi whisky aromát, szín-, illat-, ízjellemzőit a különböző méretű és tulajdonságú tölgyfa hordókban történő érlelés során, a hordó pórusain keresztüli levegővel való érintkezés során szerzi a whisky. A whisky palackozás után már nem érlelődik tovább.

A hozzáértők már tudják, de a kezdő whisky-rajongók még valószínûleg nem, hogy minden híres blended skót whiskynek van úgynevezett “fingerprint single malt whisky” alkotóeleme a 40-50 skót whisky összetevője között. “Fingerprint malt”-nak a házasított whiskyk azon maláta whisky összetevőit nevezzük, melyeknek karaktere legmarkánsabban érvényesül az elkészült blended skót whiskyben.

Arra nincsen szabály, hogyan kell whiskyt inni. A skótok hagyományosan tisztán vagy vízzel fogyasztják, míg az amerikaiak inkább jéggel vagy szódával. Napjainkban spanyol és amerikai hatásra ismét terjed a whisky fogyasztása koktélokban, illetve long drinkekben elkeverve, például cola-val, gyömbérrel, energiaitallal vagy akár juice-szal.