Whisky Akadémia XI. - A skót whiskyrégiók - Islands

A skót szárazföld nyugati és északi partvonalát tarkító szigetcsoport, más néven Hebridák, a skót whisky jellegzetes területe. Az itt lepárolt és érlelt ital elképesztő módon adja vissza a régió jellegzetes ízeit. De a szigetvilág nem csak a whisky miatt lett híres. A skót szigetek közt morajló tenger, a partközelben és a vízben előforduló élővilág elsőrangú turistacsalogató. A csillogó kék tenger vadul dobálja a hajókat, és szüntelen formálja a ritka sziklaképződményekkel díszített partvonalat. Az utazás egyszerre izgalmas és ijesztő, ám a végeredmény minden várakozást felülmúl. 

A régióban süvítő tengeri szellő számtalan illatot hordoz magával. A tengeri levegő sóssága, az olajos lápok és a tengerparton található moszatok mind-mind meghatározzák az itt érlelt whisky karakterét. A táj igen gazdag tőzeglápokban is, de érdekes módon más, mint a tipikus Islay-tőzeg.

A szigetek híresek arról, hogy a történelem során mindig gyártottak whiskyt, ha nem is mindig kereskedelmi célokra. A kis farmerek saját lepárlóikban elegendő párlatot készítettek ahhoz, hogy az ott élő közösségnek elég legyen. A Belső-Hebridák egy kis szigete, Tiree, két engedéllyel rendelkező lepárlónak adott otthont, és a 18. században bőségesen állított elő annyi whiskyt, hogy exportálni tudjon. A régióba tartozó Mull- és Arran-szigetek szintén híresek voltak lepárlóikról, valamint a Külső-Hebridák is bővelkedett az "élet vizét" gyártó üzemekben. Ám a dolgok sajnos megváltoztak.

A whiskyiparra kivetett adók miatt sok lepárlót zártak be végleg. Csak Tiree szigetén százötvenhét illegális helyet számoltak fel a fináncok. A szigorú szabályokon túl sok lepárló csődölt be a megváltozott piaci igények hatására. A régióban működő lepárlók számára túlságosan megdrágult a whisky kereskedelmi mértékű gyártása. Szerencsére azért elegendő üzem maradt talpon, hogy továbbvigye a vidék jellegzetességeit és elbűvöljön minket pompás italaival.

A szigetvilág legdélebbi tagja Arran szigete. A jellegzetesen sokszínű vidék Lowland és a Kintyre-félsziget között fekszik. A szigetet északon hegyek szabdalják, délen pedig lankás legelők terülnek el rajta. A felszín alatt húzódó kőzetrétegek a geológusok Mekkájává teszi a helyet. Ezt a változatos tájat mini Skóciaként is emlegetik. A szigeten egykor virágzott az illegális szeszfőzés, ám az idő múlásával a lepárlók sorra bezártak, és 160 évig senki sem készített whiskyt a szigeten. 1995-ben megváltoztak a dolgok, és Arran szigetén új lepárló nyitotta meg kapuit. Az Arran lepárló Lochranza városa mellett kapott helyet. Sokan érdeklődtek az akkori lepárlómestertől, Gordon Mitchelltől, hogy miért északon nyitották meg az üzemet, hiszen a mára bezárt lepárlók mind a sziget déli részén működtek. Mint kiderült, a választás azért esett Lochranza környékére, mivel az ott található Loch na Davie bőséges forrásvizet ad, amely kiváló pH-értékkel rendelkezik.
Az Arran whiskyje intenzív citrusos illatokat ont magából, amely tökéletesen egészíti ki az alapmalátás karaktert. A szigeten készült párlatok ízeit nagyban alakítják a térség sajátságos földrajzi és meteorológiai adottságai. Arran egyedi mikroklímájának köszönhetően az ott érlelt whisky intenzívebb érésen megy keresztül. Így egy fiatalabb ital is tud érdekes meglepetéseket okozni. Az elmúlt években a lepárló sikeresen alkalmazott sherry-, portói-, sauternes hordókat és 2013-ban újra megtöltöttek egy tokaji boroshordót. A WhiskyNettel közös Tokaji hordós palackozások 2020-ban immár egy 12 éves változattal éledtek újra.

Arran szigetének egyetlen lepárlója sikeresen talpon maradt, és bízunk benne, hogy a jövőben is meghatározó szerepet tölt be a skót whiskyiparban. 2020-ban felépült a szigeten a második lepárlójuk, a Lagg Distillery, ahol a tőzegelt whiskyt készítik majd. Ezzel együtt az Arran Distillery már Lochranza néven működik tovább, de a whisky márkaneve továbbra is Arran.

A Kintyre-félsziget északkeleti partjainál található Jura szigete. Arranhoz hasonlóan itt is csak egy lepárló működik, bár Jura népességéhez képest már ez is meglepő, hiszen nem éppen a szigetvilág legsűrűbben lakott térsége: egyetlen műút, egyetlen lepárló és egyetlen kikötő. A szigeten készült párlatok szállítása és értékesítése túlságosan sok anyagi forrást emésztett fel, így az akkor még más néven működő lepárló 1910-ben bezárt. Ezt követően egyre több ember hagyta el a szigetet. 1962-ben két földbirtokos megelégelte a népesség gyors csökkenését és új üzemet építettek. Ekkor kezdte meg működését a ma ismert Jura lepárló.
Korábban a szigeten működő lepárlók nem használták ki eléggé a lábuk alatt található hatalmas tőzeglápokat. A Jura karakterében meghatározó szerepet játszik a tőzeg, illetve a páfrány. Richard Paterson, a tulajdonos és a Whyte & Mackay lepárlómestere nagy odafigyeléssel követi nyomon az egész gyártási folyamatot. Állítása szerinte a whiskynek meg kell nyugodnia, mielőtt sherryhordóba tennék, hogy a harmónia tökéletes legyen.
1962 óta a Jura lepárló többször is bizonyította, hogy a harmónia megvan, és Richard Paterson szakértelme garancia arra, hogy meg is maradjon.

Skócia nyugati partvonalán tovább haladva, Jurától északra található Mull szigete. A sziget fővárosa és legforgalmasabb kikötője Tobermory. A kikötőtől nem messze áll a városról elnevezett lepárló, amelyet a 18. század végén alapítottak. Bár az üzem ekkor sörfőzdeként működött, az idő múlásával a whisky lett a Tobermory lepárló végterméke. Sajnos a történelem ehhez a desztillálóhoz sem volt kegyes. Tulajdonos tulajdonost követett, és az évek alatt a lepárlót méltatlanul elhanyagolták. Végül Ian MacMillan sikeresen talpra állította a Tobermoryt, így Mull szigetének lepárlója újra onthatta magából a kiváló minőségű single malt whiskyt. A Tobermory lepárló ízvilágában olajos, eleinte zöldfűszeres, majd lassan előbújnak a vörös húsú gyümölcsök is. Izgalmas ízkavalkád, amely MacMillan lepárlómester szerint, az „s”alakú hűtőcsőnek köszönhető. Mull szigetének lepárlója egy másik whiskynek is otthont ad. Ez az erősen tőzegelt single malt whisky a Ledaig. Hasonlóan változatos zamatok bukkannak fel benne. Egyesek mustárt, mások a tengert érzik, de a kéményekből áradó tömör füst aromája minden kortyban megtalálható. Island régiót meg nem hazudtolva, mind a két whisky kétséget kizáróan egyedi alkotás. 

A Külső-Hebridák és északnyugat-felföld között fekszik Skye szigete. Bár a vidék hangulatos falvai, lélegzetelállító hegyei és sziklákkal szegélyezett partjai miatt vált híressé a turisták számára, itt található a whiskyrajongók körében kedvelt Talisker lepárló is. Az üzem Carbost faluban áll, és Skócia egyik legszebb tája veszi körül. Az itt készült whiskyk jellegzetes illatait, ízeit akkor is érezhetjük, ha a szigeten átfújó szél útjába állunk. A tenger sós jegyei, a falvakból felszálló füst és a parton található moszatok tipikus illata mind megtalálhatóak a Talisker párlataiban. A lepárló italai olyan tisztán tárják elénk Skye-sziget aromáit, mintha rögtön a tájat párolták volna le.

Orkney a skót szárazföldtől északra találhatók. A vidék végeláthatatlan legelőit kőkori települések romjai, hatalmas kőtömbök és letűnt civilizációk nyomai díszítik. Az Északi-tenger szüntelenül támadja a parti sziklákat, és a csontig hatoló hideg szél kegyetlenül bánik a növekvő fákkal, bokrokkal. Mindentől eltekintve Orkney varázslatos vidék, ahol két lepárló különböző módon tükrözi a táj jellegzetességeit.
A Highland Park és a Scapa lepárló alig két kilométerre fekszik egymástól, de whiskyjeik nem is térhetnének jobban el egymástól.

A Highland Park lepárlót 1798-ban alapították, és ódon épületei mai napig megőrizték a lepárló eredeti hangulatát. Malátájukat szárazgőzzel és tőzegfüsttel egyaránt szárítják, majd a belőlük készült párlatokat házasítják. Whiskyjeik érlelésére kizárólag sherryhordókat használnak, és meglepő módon 2004 óta egyetlen bourbonhordót sem töltöttek meg. A Highland Park különböző évjáratai az ízek egyedi skálájával várják az érdeklődőket. A telt és gyümölcsös ízek, illetve a tőzegfüst szerelmesei egyaránt megtalálják a nekik italt.
A Highland Parkot a szakértelem és a kreativitás tette a malátawhiskyk egyik legjobbikává.

Orkney másik lepárlója a Scapa. Ez a tőzegmentes malátawhisky pár éve tett szert nagyobb ismeretségre, amikor a Chivas Brothers felvásárolta. Azóta a lepárlót felújították és a Scapa párlatait szélesebb körben kezdték terjeszteni.
A Scapa lepárlóüstjei széles nyakúak és a benne áramló párlat hosszú ideig van kapcsolatban a rézzel. Ennek köszönhetően a párlatok gyümölcsös karakterűek lesznek. 

A skót szigetvilág és whiskyjei elbűvölnek minket és ízeiken keresztül szinte érezzük az ott uralkodó viszonyokat. Ám sose felejtsük, hogy egy háborgó tengerrel körülvett szigeten élni nem leányálom.

„Ha új nadrágra van szükségem, Ivernessbe kell utaznom érte.” – jegyezte meg a Talisker lepárló egykori igazgatója.

Az Island régióban élő emberek és az ott működő lepárlók nem engedtek a természet erejének és a szárazföld kényelmének. Ahogy az ott készült whisky sem engedett a piaci igényeknek és minden lepárló megtartotta saját hagyományait, valamint karakterét.

Bízzunk benne, hogy ez így is fog maradni.