Utazás az ír whiskey-k háza táján

Időtlen idők óta nem sikerült megfejteni a talányt, vajon Írországban, vagy Skóciában párolták le először az „élet vizét”. Léteznek teóriák mindkét oldalon. Valaki történelmi tényekkel, más legendával bizonygatja igazát, de valószínűleg az igazságot örökre homály fogja fedni. Talán jobb is így.

Az ír whiskey (igen, ők „e”-vel írják) története eléggé ködös. Sajnos nem sok feljegyzés maradt meg a korai időkből. Annyi azonban bizonyosságot nyert, hogy a 16. századra az ital igen népszerűvé vált az ír szigeten. Bizonyos királyi krónikák szerint, az 1608-as esztendőben engedélyek, tanúsítványok adtak kedvezményes jogokat a whiskey-lepárlással foglalkozóknak.

Az ír whiskey – akár csak a skót whisky – sok megpróbáltatáson ment át az évszázadok során. A kicsi, családi kézben lévő lepárlók folyamatos harcot vívtak a nagy mennyiséget gyártó, úgynevezett parlamentáris whiskey-t lepárló üzemekkel. Azonban 1823-ban enyhülni látszott a versengés, mivel számos szabályozást enyhítettek vagy teljesen eltöröltek. Így az ír whiskey -készítők elkezdtek nagyban gondolkodni.

Írország legrégibb törvényesen működő lepárlója a Bushmills, de senkit se tévesszen meg a palackokon feltüntetett 1608-es évszám. Igaz a mai Bushmills lepárló területén 1608-ban vált törvényessé a szeszfőzés, maga a lepárló csak 1784-ben kezdte meg működését. Skócia közelsége nagyban hozzájárult, hogy eleinte a Bushmills lepárló kétszer lepárolt whiskey-t állított elő. Érdekes íz harmónia volt ez akkoriban, mivel az ír whiskey-ben megszokott virágos, füves, könnyed aromák, egy kis skót zömökséggel párosultak. A lepárló palackozásai hamar közkedvelté váltak és az ital Írországban gyorsan elterjedt. 1930-at írtunk, amikor a lepárló új mestere, Jim Morrison bevezette a háromszoros lepárlást. Ekkor terjedt el a ma ismert Bushmills zamat, amely azóta is gyűjti rajongóit szerte a világon.

A Teeling Whiskey Company 2014-ben saját lepárló építésébe kezdett. Ezzel 125 év után az első újonnan megnyíló lepárló lett Dublinban, ezzel élesztve újjá a nagy múltú dublini whiskey-főzést. A Teeling név nem újdonság az ír whiskey-iparban, hisz a család 1782 óta főzött whiskey-t, így „reinkarnálódott” a világ whiskypalettájára, méghozzá óriási sikerrel.

A magát Írország független lepárlójaként aposztrofáló Cooley-nak olyan kiváló nedűket köszönhetünk, mint a kevéssé tőzegelt, mégis meglepően csípős-füstös Connemara, a kifejezetten skótos jegyeket viselő Inishowen, a gabonás-gyümölcsös ízvilágával csábító Tyrconnell, a kristálytiszta és könnyed Greenore vagy a Clontarf-kollekció. A cég kevertjei közül a Millar’s, illetve a Kilbeggan nyújt igazán emlékezeteset.

Midleton az ír whiskey-ipar zászlóshajója, az Irish Distillers által birtokolt italok java része itt készül. A lepárló 1825-ben jött létre Írország déli partján, Cork megyében. Az eredeti, ódon épület már csak egy étteremnek és egy látogatóközpontnak ad otthont. Az 1975-ben alapított „új Midleton lepárló” a régi szomszédságában terül el, ahol több tucat különböző whiskey-t gyártanak.

A Midleton több tízezer hordót számláló tárolóházai a különféle whiskey-k egészen elképesztő választékának adnak otthont. A cég két legismertebb terméke a világ legnépszerűbb ír márkájaként ismert Jameson, valamint a Tullamore Dew (2014-ben a Tullamore Dew új lepárlót nyitott). A világhírű márkák mellett  figyelemre méltó még a kevésbé ismert Red Breast, Powers és Green Spot.

Érdemes megismerni a West Cork lepárlót is, amelyet 2003-ban alapított három jó barát, akik whiskey-lepárlással kezdtek, majd gin- és vodkakészítésbe is belefogtak. A West Cork lepárló Írország utolsó független lepárlóinak egyike. A lepárló az ír whiskey-kultúra otthonában, West Cork szívében, Skibbereenben található. A lepárló védjegyének tekinti a barátságot, az innováció iránti szenvedélyt és a minőséget. A West Cork portfóliójában számos ízletes palackozást találunk.

Ír whiskey-k a WhiskyNet-nél