TOBERMORY

A Hebridák déli végén, Jurától északra fekvő Mull-sziget Skócia egyik legvadabb és legelképesztőbb vidéke. A szárazföldtől való távolságnak, na és persze a sziklás partok mögött megbúvó, pompás termőföldeknek köszönhetően a sziget tökéletesen alkalmas volt a szeszfőzésre, de az illegalitás korának lejártával, a kevés működő lepárló is kénytelen volt meghajolni a törvény szigora előtt. Az egyetlen túlélő, és egyben Mull legnagyobb büszkesége a John Sinclair által alapított, majd 1823-ban engedélyt kapott Ledaig lepárló volt.

A sokat ígérő kezdetet követően azonban hamarosan baljós árnyak tűntek fel Mull egén, és a főzde 1837-ben bezárta kapuit, amelyek csak ötven esztendővel később nyíltak meg újra. A 19. század utolsó évtizedeitől úgy tűnt, a Ledaig végre igazi virágzásnak indul, de a tulajdonosok lelkesedése nem volt elég a csőd elkerüléséhez, így a lepárló 1930-ban megint bezárt. A hetvenes években aztán többen is megpróbáltak új életet lehelni az időközben Tobermory  névre keresztelt főzde desztillálóiba, de a helyzet a nyolcvanas évekre odáig fajult, hogy a tárlóházakat lakásokká alakították, míg a hatalmas rézüstöket sajtok érlelésére használták.

Az 1989-ben végre teljes kapacitással újraindított Tobermory  lepárlót végül a Burn Stewart Distillery mentette meg, akik pénzt és energiát nem kímélve helyreállították a főzde becsületén esett csorbát. A Mull-sziget fővárosának nevét viselő szeszfőzde ma kétféle csodával is a whiskybarátok rendelkezésére áll: Ledaig néven egy erősen tőzegelt italt, a Tobermory  címke alatt pedig egy tőzegmentes, de igen füstös maltot forgalmaz.