LAGAVULIN

Az Islay szigetének déli partvidékén álló három lepárló hívei talán az idők végezetéig vitázni fognak, hogy az Ardbeg-Lagavulin-Laphroaig trióból melyik is készíti a legfüstösebb maltot, de egy dolog biztosan a Lagavulin mellett szól: a tapasztalat. A főzde tekintélyt parancsoló épületeinek helyén ugyanis állítólag már a 18. század közepén is főzték az „élet vízét”.

Az illegális főzdék csillaga azonban az 1800-as évek elején leáldozni látszott, így a helyi zugfőzők 1816-ban összefogtak, és engedélyt szereztek a Lagavulin működtetésére. A Charles Chree Doig legszebb építészeti remekei közé tartozó komplexum fehérre meszelt falai között azóta a világ egyik legnemesebb és legkeresettebb whiskyje készül, amely nem csak a single malt rajongóit bűvölte el, de a White Horse keverőmestereinek is örök kedvencévé lett.

A Lagavulin  különlegesen komplex ízvilága egy jól átgondolt, és a tradíciókat a legnagyobb tiszteletben tartó munkafolyamat eredménye. A Port Ellenből érkező, erősen tőzegelt árpa leve az átlagosnál is hosszabb időt tölt a jókora rézüstökben, aminek eredménye egy füstös, de mégis könnyű és lágy párlat lesz. A bourbonhordókba öntött ital ezután a tengerparton álló tárlóházba kerül, ahol az óceán felől fújó szélnek köszönhetően sós és jódos jegyekkel gazdagodik. Végül pedig az érlelés utolsó fázisában sherryhordókba öntve édesítik meg e nemes levet, amelynek 16 éves változata a Diageo Classic Malts sorozatában is helyet kapott.

Mivel a desztilláló berendezések a nyolcvanas-kilencvenes években csak heti egy-két napot dolgoztak, a főzde mostanra elvesztette a szigeten betöltött vezető szerepét, de miután kapacitását az elmúlt években újra feltornázták, Lagavulin  hamarosan visszaszerezheti az „Islay legnagyobb lepárlója” büszke címet.