GLENGOYNE

A Glasgowba látogató turisták egyik legkedveltebb úti célja, egy a várostól alig félórányi autóútra található lepárló, amelynek minden igényt kielégítő (hordókóstolást, saját kevert készítését és névre szóló palackozásokat is kínáló) látogató központját több mint 40 ezren keresik fel évente.

A Felföld  és az Alföld  között elnyúló természetes határvonal kellős közepén fekvő Campsie Fells dombjai között egy időben valósággal hemzsegtek a zugfőzdék, de ezek közül ma már csak kevés működik. Az egyik nagy túlélő a Glengoyne, amely a világ egyik legkeresettebb maltjának otthona.

Az 1833-ban eredetileg Burnfoot néven megnyitott lepárló az idők folyamán kétszer is átkeresztelkedett: előbb 1876-ban a Glen Guin (Vadlúd völgye) nevet vette fel, végül 1905-ben tulajdonosai a kicsit angolosabban csengő, ma is használt változat mellett döntöttek. Glengoyne kiváló hírét persze nem annyira szép nevének, sokkal inkább kiváló levének, és az évtizedek alatt semmit sem változó tradicionális munkafolyamatoknak köszönheti.

A Macallan  mellett ez az egyetlen skót lepárló, ahol még mindig használják a hetvenes évek legendás árpafajtáját, a Golden Promise-t; ráadásul a maláta szárításához is forró levegőt használnak, az általánosan elterjedt tőzegfüst helyett. A különlegesen lassú lepárlásnak, na és persze a Dumgoyne Hill egy csodás vízesésen keresztül ideérkező, kristálytiszta, lágy vízének köszönhetően, a végeredmény egy légiesen könnyű és tiszta, egyedülálló ízű, nehezen bekategorizálható ital, amelyet származása ellenére sokan a legjobb lowland whiskyk közé sorolnak.