Illata édes fafüstre jellemző, enyhe jódos beütéssel. A 18 éves korú testvéréhez képest sokkal parfümösebb, kifinomultabb, elragadóbb. Íze is lágyabb, gyümölcsösebb, mint a fiatalabb társának, folyékony füst árad szét, mely mellett diós aroma is előjött, a maga enyhén kesernyés utóízével. Minden ízjegy csak szépen komótosan tűnik elő, a maga pompájával. Olajos textúrája szép lassan csordogál le a poharam falán és közben csábítóan hív maga felé a következő korty. Sósmogyoró és csokoládé mely azután tovatűnik. A finish-t sajnos ismételten közép hosszúra kell értékelem. A gazdag gyümölcsösség és füst tényleg fenséges, azonban nem ez dominál néhány másodperc után (20mp), hanem a kesernyés étcsokira emlékeztető utóíz. Az olajos filmréteg maradt a nyelvemen és a szájpadlásomon is. Összegezve nagyon fincsi alkotás, de magasabb alkoholtartalommal, vagy hordóerősséggel még tutibb lenne. Bár lehet, ha azt megkóstolnám, több Caol Ila kiadásra már nem is lennék kíváncsi.

Illat: lágy, nedves földes tőzeg, trópusi gyümölcsök, finom fafüst, egy kosárnyi poros dióhéj. Íz: mennyeien lágy tőzegesség, folyékony Islay, de az egyik legpuhább formában, kevés dió és mogyoró, barna kenyér, mézes tej, enyhén csípős, orvosság, fantasztikus! Lecsengése füstös vanília, dióval, közepes. Azt hiszem ez utóbbit választanám többször, a érett tőzegelt whisky az valami csoda.