A gyönyörű Mauritius szigetén járunk, Afrika és Ázsia között az Indiai-óceán közepén. Ebben az országban a francia hagyományoknak megfelelően frissen préselt cukornádléből készítenek rumot, ami jóval frissebb, ropogósabb, egyedi aromákat eredményez a hagyományos, melasz alapú rumhoz képest. A sziget amúgy híres kiváló minőségű cukornádjáról, amely a lágy klíma és a vulkáni talaj együttesének eredménye.

Ugyanakkor vannak itt még egyéb érdekességek is a készítéssel kapcsolatban. Az erjesztett cukornádlé első lepárlása Mauritiuson, egy helyi rézüstön történik, majd a párlatot átszállítják Franciaország Cognac régiójába, és ott még egyszer lepárolják kisméretű rézüstben (a konyakokat is ebben szokták).

Az érlelés is egészen szokatlan ezen a tájon, hisz a spanyol nyelvű karibi országokban elterjedt solera-rendszerben érlelik a párlatot. Ez egy, a spanyol boroktól származó sztenderdizálási módszer, amelynek során a hordók tartalmát keverik egymással az évek alatt, hogy kiegyenlítsék az egyes évjáratok közötti különbségeket. Palackozás előtt a hordókból csak egy kisebb mennyiséget csapolnak le, a majd a hiányzó részt más párlatokkal pótolják. Solera - spanyolul "talaj", hisz az egymásra pakolt hordók közül mindig az alsó sorból palackoznak, majd a felette lévő sorból pótolják, végül pedig a legfelső sorba érkezik a frissen desztillált párlat.

Az Extraroma esetében a solera-rendszerben átlagosan 12 évet érlelődik a párlat. Az amerikai tölgyfa hatása ennél a rumnál egészen elképesztő: nagyon egyedi, intenzív, kivételesen gazdag italt eredményez.