Rum Akadémia
Ahogy nevének etimológiája, úgy magának az italnak eredete sem tisztázott. A rum elődei már az ókorban kialakultak. A cukornádléből erjedt szeszes italok valószínűleg az ókori Indiából vagy Kínából terjedtek el.
Ilyen ital például a brum, amelyet a maláj nép készített több ezer évvel ezelőtt. Marco Polo egyik feljegyzésében "egy nagyon jó cukorból készült borról" ír, amelyet a mai Irán területén kóstolhatott.
A kutatók véleménye alapján az első rumlepárlás valamikor a XVII. században történt a Karib-szigeteki cukornádültetvényeken. Az ültetvényeken dolgozó rabszolgák rájöttek, hogy a cukorkészítés egyik melléktermékét, a melaszt alkohollá lehet erjeszteni. Később ezeket az italokat lepárolták, így megnőtt az alkoholtartalom és megszületett a valódi rum. Ha az írásos emlékekben bízni lehet, akkor az 1650-ben történhetett Barbadoson, így vélelmezhetjük, hogy a rum erről a Karib-szigetről származik, de az első „aguardiente de cana” (cukornádpárlat) biztosra vehetően Brazíliából származik, ahol már 1585 körül közel 200 lepárlóberendezés működött. Persze mindig vannak kételkedők is, akik inkább arra hajlanak, hogy a rum eredetileg Puerto Ricóból származik. Egy biztos, hogy 1667 óta ismerjük a rum szót írásban és beszédben is.
A rum és a rabszolgák
Sokan nem is gondolnák, hogy a rum milyen jelentős szerepet játszott anno a rabszolga-kereskedelemben. Ugyanis az Afrikából behurcolt rabszolgákat a Karib-térség szigetein melaszért adták el, így a melaszból rumot tudtak készíteni New-Englandon, és az eladott rum áráért újabb rabszolgákat tudtak vásárolni Afrikában.
Rum a vigaszra
A rum anno sokat segített a nehéz életkörülmények elviselésében. Észak-Amerika ültetvényeinek sanyarú sorsú emberei mellett az egész lakosság előszeretettel fogyasztotta. Az Amerikai Függetlenségi Háború idején az asszonyokat és gyerekeket is beleszámítva, nem kevesebb, mint 13,5 liter volt az egy főre jutó éves fogyasztás. A választások során a rum hatékony marketingeszköz is volt: igen gyors népszerűség-növekedést lehetett vele elérni.
A rum a Brit Királyi Haditengerészet életében (csakúgy, mint a kalózoknál) is nagyon fontos szerepet játszott. Miután 1655-ben a britek elfoglalták Jamaicát, annak érdekében, hogy fedezzék a hazai igényeket, a tengerészet a napi fejadagként kiosztott likőrökről és brandykről áttért a rumra. Ezt később a matrózok megfelelő teljesítménye érdekében mindinkább vízzel kezdték hígítani). A matrózok körében nem nagy sikert kiváltó intézkedést Vernon admirális vezette be, ugyanis feltűnt neki, hogy a szokásos rummennyiség sokak fejébe száll, így az illuminált állapotban lévő matrózok kevésbé foghatók munkára. A matrózok ezt az italt grognak nevezték el, amely az admirális gúnyneve volt A Királyi Tengerészetnél egyébként a napi fejadag egészen 1970-ig szokásban volt!
Érdemes megemlíteni, hogy a hajdani hajóorvosok is előszeretettel használták a rumot, főleg „érzéstelenítésre”, de sok esetben a rumhoz lime-levet is kevertek és azt itatták a „jónéppel”, gondolván, így megvédik őket a hosszú hajóúton leselkedő skorbuttól.
A Puerto Ricó-i rumgyártók pedig annyira becsben tartották rumkészítményeiket, hogy raktáraikat fegyveres őrökkel őrizték. Szokás szerint minden raktárhoz két kulcs volt, egyik a katonák parancsnokánál, másik pedig a tulajdonosnál. Ezzel a megoldással redukálták annak a valószínűségét, hogy bárki is hamisítsa kedvenc italukat.