Blog | Bor
Rosék és fehérborok – zamatos könnyed felfrissülés
A nyári partyk és beszélgetős esték elmaradhatatlan kellékei az üde, frissítő fehérborok és a lazacszínű rosék. De miért annyira népszerűek és szerethetők ezek a zamatos borok? Most megtudhatod.
Gyümölcsös üde, friss, könnyed
Manapság egyre népszerűbbek a fiatal, gyümölcsös, üde, könnyed fehérborok, amelyek nem tolakodóan savanykásak és meglehetősen gyümölcsösek. Az is az előnyükre írható, hogy friss illat- és aromajegyeket mutatnak fel. Ezekkel a fiatalok borokkal nem sokat bíbelődnek, könnyen és gyorsan elkészülnek, és már tölthetjük is őket a pohárba.
Az ilyen típusú borokat nem szokták érlelni, hisz a szüret után nem sokkal már fogyaszthatók is. Szőlőfajtái illatosak, gyümölcsösek, aromákban gazdagok: ezek közé tartozik az Irsai Olivér, a sauvignon blanc vagy a cserszegi fűszeres, csakhogy a legnépszerűbbeket említsük. E borokat általában rozsdamentes acéltartályban tárolják.
E friss, gyümölcsös borok ismertető jegyeit a szőlőjük domináns karaktere határozza meg, ilyen például a chardonnay, amely zöldalmás aromát mutat, míg a rizling inkább citrusosabb. Nyáresti partykon, összejöveteleken kellemesen behűtve sokak szívét megdobogtatja.
Hazai nagyobb termőterületek: Bükk, Etyek, Mátra, Mór Pannonhalma, stb.
Mire képes a hordós érlelés?
A fehérboroknak létezik egy másik típusa is, amelyek az előbbinél testesebbek és hosszabb rövidebb ideig érlelik is őket. Ezen borok szőlőfajtái általában a furmint, a hárslevelű vagy az olaszrizling, csakhogy néhányat említsünk. Különösen jótékony hatással vannak rájuk a vulkanikus területek.
A hordós érlelésnek köszönhetően teljesen más karakterű lesz a bor, melengetőbb, kerekebb, kevésbé vibráló arcát mutatja. Itt fontos a „testesebb” szőlő, amelynek „jól áll” a hordós érlelés. Az ilyen típusú borok aromavilágánál tetten érhetők például az almára, körtére vagy akár az őszibarackra jellemző ízjegyek. A hordós érlelés pedig ezeket a jegyeket még „megfejeli” külön illatokkal, aromákkal.
Hazai nagyobb termőterületei: Badacsony, Eger, Mátra, Somló, Tokaj, stb.
Rosé bor – az üdítő rózsaszín
Az üde rosé borok kékszőlőből készülnek, így ez a borfajta a kék szőlőhéj színét tartalmazza, de nem olyan mértékben, hogy vörösbornak nevezhessük. A kékszőlő nagyon rövid ideig érintkezik csak a musttal, ami általában csak néhány órában mérhető. Ez elegendő ahhoz, hogy a rosé elnyerje színét, amely a halvány rózsaszíntől egészen mélyebb narancsos színig terjedhet.
A bor színe sok mindentől függhet, például a szőlőfajtától, a feldolgozástól vagy akár a termőterület jellemzőitől is.
A rosékat nem érlelik hordókban, hanem rozsdamentes acéltartályban készülnek. A rosékon általában a könnyed fehérborokra jellemző karakter figyelhető meg, ízükben azonban megmutatkoznak a vörösborokra emlékeztető ízjegyek. Ettől is olyan izgalmasak.
A rosék élénk és gyümölcsös borok. Érdekesség: A siller is egyfajta rosé, aminek az a különlegesség, hogy egyrészt mélyebb színű, másrészt egy kis cserzőanyagot is tartalmaz.
Egy kiváló rosé savassága, könnyedsége annak is köszönhető, hogy készítése során a szőlőt hamarabb leszüretelik, mintha vörösbort készítenének belőle. Könnyedségük, élénk zamatuk miatt a nyári melegebb hónapokban igen népszerűek akár tisztán, akár fröccsként.
Hazai szőlőfajtái: cabernet, kadarka, kékfrankos, merlot, pinot noir, stb.