Négyórányi „tömény” élmény a Whisky Show-n

Persze, remek program az is, ha az ember otthon tölt magának egy finom whiskyt – füstöset, nyilván -, majd leül a fotelbe egy izgalmas könyv mellé, és olvasás közben azt kortyolgatja. De elegáns helyen, jó társaságban, szakértő kínálás mellett megkóstolni többfélét..., na, az az igazi.

Ezért vártam idén is a Whisky Show-t – tavaly ilyenkor komoly elvonási tüneteim voltak, miután a pandémia miatt elmaradt –, biztos voltam ugyanis benne, hogy megint akkora élmény lesz, mint az elmúlt években. Nem akkora lett, nagyobb, főleg ahogy telt-múlt az idő, délutánból este lett.

A Corinthia Hotel kitűnő díszletet ad egy ilyen eseménynek, szívesen sétálgattam pohárral a kezemben egyik exkluzív teremből a másikba. Legszívesebben az összes stand összes párlatát megkóstoltam volna, de ez nyilvánvalóan képtelenség, ám érdemes törekedni rá. Ám mindegyikre vetettem egy-egy pillantást, jó volt nézni az ízlésesen berendezett pultokat, az egymás mellett katonás rendben sorakozó csábító palackokat, s megálltam hallgatódzni, amikor azt láttam, hogy az „ízmester” előadást tart.

Imádok különböző, számomra ismeretlen italokkal megismerkedni, de amelyek megtetszenek, azokhoz ragaszkodom ilyen alkalmakkor is. Örök szerelmem a Lagavulin 16, de felkéredzkedett a dobogó második fokára a tőzeges Loch Lomond, amely egy Glasgow melletti tó nevét viseli. Jártam azon a környéken, de a lepárlóba nem jutottam el – a velem lévő kislányom hiába megértő, ő még ezt nem értékelte volna –, fájdalomdíj gyanánt azonban vettem egy üveggel. Azóta gyakran töltjük együtt az estét, ezért a Whisky Show-n is vele kezdtem, utána Kavalannal, Smokeheaddel, Arrannal folytattam.

Utána a partnerem kívánságára több koktélt ittunk, ha ő megtette a kedvemért, hogy kemény, férfias italokat kóstol, akkor nekem is be kellett vállalnom a lágyabb, nőieseket, így a fair. Alapvetően idegenkedem ezektől, szentségtörésnek tartom, hogy remek párlatokat „elrontanak” mindenféle szirupokkal, üdítőitalokkal, jéggel. De egy barátom elmagyarázta, hogy rosszul közelítem meg a dolgokat – nem ez az egyetlen eset… –, azt mondta, a finom whisky, rum, gin és a többi ilyenkor egy másfajta, remek ital alapanyagául szolgál, úgy kell felfogni, mint amikor paprikáskrumplit csinál az ember a csabai kolbászból. Lehet, hogy igaza van.

Két koktél édeskés, a harmadik kissé fanyar volt – a nevüket azért nem jegyeztem meg –, könnyen legördültek, hiszen az ilyenek itatják magukat. S azt sem mondanám, hogy nem estek jól, el is kezdtem nézni a netet, hol lehet a készítésükhöz szükséges eszközöket beszerezni. Hiszen, ha minden igaz, lesznek még meleg nyári esték, s addigra megtanulom, hogy mikor kell rázni és mikor keverni. S addig kísérletezek, amíg megtalálom a számomra ideális „A koktélt”.

A nyár után pedig jön majd az ősz, s remélhetőleg jön a Whisky Show 2022 is.

Írta: B. Csaba

Fotó: Miklós Tamás