LONGMORN

A Speyside-i Elgintől néhány mérföldre áll egy kápolna, amely egy 6. századi misszionárius után, a Lann Marnoch (Szent Marnoch Templom) nevet kapta a keresztségben. A régi kelta szó az eltelt századok folyamán többször is módosult, így alakult ki a ma is használatos Longmorn elnevezés, amely a közeli szeszfőzde alapítóját is megihlette.

A Glenlossie tulajdonosaként hírnevet szerzett John Duff a 19. század végén jókora telket vásárolt a környéken, és rövid idő alatt két lepárlót is felhúzott, ezek egyike a mai Longmorn, míg a másik (Longmorn 2 néven is ismert) üzem ma a jól csengő Benriach nevet viseli. Duff azonban egy idő után nem tudta pénzelni nagyra nőtt vállalkozását, így a Longmorn lepárló a Grant-családhoz került, akik egészen 1978-ig működtették, és ez idő alatt a blendek (többek között a Chivas Regal) egyik elsőszámú alaplevévé tették.

Longmorn  későbbi tulajdonosai bölcsen belátták, hogy a Grantek tradícióira nyugodtan építhetnek, így a főzde az utóbbi évtizedekben szinte semmit sem változott. A kertben még a régi, használaton kívüli vízkerék és egy jókora gőzgép is ott díszeleg. Sőt, a múltjára oly büszke Longmorn  az utolsók között, csak 1994-ben állt át a széntüzelésről a gázüzemre, így az új eljárás eredményét csak jövőre ízlelhetjük meg.