Laphroaig Quarter Cask (0,7 l, 48%)

One of my Islay favorites that I always have at home. I especially like it because of the smoky aroma.

Jellegzetesen füstös illata szép összetett ízeket előlegez meg, és az első korty után nem is csalódunk. A csonthéjas és mézes alapízeket pompásan keretezi egy kiegyensúlyozott tőzegesség, csupa komplexitás és teltség. Utóíze annyira hosszan intenzív, hogy egy lefekvés előtti fogmosás után is érezni véljük.

A legkarakteresebb és kiegyensúlyozottabb számomra a Laphroaig-ok közül

Szép tiszta szín, kellő gallérral a pohár falán. Illatban kellemes, semmi oda nem illő, szimpla képet fest ami nekem a palack friss bontása után ez: hűvös tengerparti levegőt fúj a szél, Islay föld szélén a köveken állva, hátunk mögöttünk pedig a tőzeg ég. Semmi több, mármint túl bonyolult ami persze nem baj!
Ízében is lenyűgöz az egyszerűsége, harmóniája. Ez egy jó élmény. Tőzeg, kicsit olajos, nem száraz.
A tőzeg ízben és illatban is percekig megmarad a korty után. Nekem tetszett a minőségi egyszerűsége. Bárcsak itt kezdődne minden hétköznapi whisky. Hétköznapra is való, mert élvezhető akkor is ha épp nem érsz rá odafigyelni.

Nagyon füstös. Imádom!

Hmmm... hiányzik a 10 évesnél megszokott bőr illat, egész más. Az íze is más, ez édeskésebb kicsit, a füstöt is jobban érezni. Kis vízzel kinyílik, édesebb lesz, talán kicsit gyümölcsösebb is. Fain itóka, ízlik nagyon!

Imádom! Megtestesít mindent,amiről nekem Islay szól. Árad a füst korlátlanul. Az eléggé magas alkoholfok ellenére én nem teszek hozzá vizet. Így is csúszik. A rengeteg füst mellé pedig kapunk valami nagyon finom vaníliás édességet is. Ha valami jó füstös islay maltra vágyom, akkor bizony nálam ő az első. A kormegjelölés nélküli whiskyk egyik gyöngyszeme. Minden islay rajongónak kötelező megkóstolni. Azt kell,hogy mondjam,hogy bár nagyon kedvelem a PX-et, a Triple Woodot is és persze a klasszikus 10 éveset, de ez mindnél kedvesebb nekem. Egész estét betöltő füst orgia. A pohár még másnap is füstölög tőle. Igazi dög.Imádom.

Soha nem felejtem el, első Islay whiskymet az öcsémtől kaptam és az egy 10 yo.Laphroaig volt, (előtte csak ír whiskeyt ittam). Akkor megdöbbentő élmény volt, teljes ellentéte az ír italoknak, de mivel a végletek embere vagyok, első kortyra szerelem volt. :) Régóta szemezem a 10 éves "öccsével", most jutottam el a beszerzésig, nagy reményekkel téptem le a kapszulát az üvegről. Az illata egyáltalán nem füstös, az Ardbeg nazálisan nagyobbat üt, no de amikor belekortyoltam...tőzegfüst orgia. Hozzá az elmaradhatatlan sós, jódos tenger íze, illata, de pár pillanat után édeskés is, nekem a szantálfa illata tolult az agytörzsbe. Hosszan, lassan lecsengő füst...az édeskés ízzel együtt végig megmarad a számban és az emlékeimben. Egész más karakter, mint a 10 yo. A 48 fok azért érződik rajta, úgyhogy toltam hozzá pár csepp csapvizet(sic!), de egyáltalán nem bántam meg. A pohárban kivirágoztak az illatok, előjött a füst, az édes jegyek is felerősödtek (méééz???), az ízek bársonyossá értek...hmmm. Korához képest nagyon egyben van, Campbell úr islay-i fiai nagyot alkottak. Gyógyszer ez, Amerikában már réges-rég rájöttek :) Ha lehetne, hat palack járna érte, de a max-ot simán viszi. (Bocsánat, hogy terjengősre sikerült, de tényleg élményszámba megy egy ilyen formátum kóstolása)

A kedvencem! A gyártó is (persze több másikkal!)! Aki szereti a füstös ízvilágot vissza-visszatér ehhez a whiskey-hez. Az előző megállapításokat nem is kell überelni. Csak kóstolni.... kóstolni!!! :) Én csak tisztán szeretem, de van fantázia az egy csepp víz hozzáadásában is! A forrásvíz a kérdés már csak.... Nem árulnának egy kis Islay-i forrásvizet is, persze nem whisky áron??? :)

Az illata (is)változó. Minél tovább szaglászom, annál inkább simul át az égett gumiból a kátrányon és jódon át a gyümölcsös képletekbe.
Igazán, csak egy mokkás kanálnyi víz hozzá adása után adja ki az ízét, zamatát. És akkor, lassú kortyokkal, az íze is át megy füstösből gyümibe.
Utóíz?.... az van neki!....még másnap is előjönnek a kellemes emlékek.
De, mint ahogy egyik single maltot sem lehet kapkodva inni, úgy az islay-i maltokat pedig pláne, hogy nem!
Az olyan lenne, mint ha a karácsonyfán, a gyertya helyett a hegesztőpisztoly égne.