Suraki |
2016. 03. 14.
Erős karakterű ital, de nem kell félni tőle nem nyom el mindent a tőzegfüst. Zseniálisan egyensúlyozik a sós és édes ízek között. Kevés karakteresebb ízű italt ittam ami nem túlzottan egydimenziós ízzel próbálna érvényesülni, itt szerencsére nincs ilyen gond.
lviz |
2015. 01. 06.
A Laphroaig mindig is a markáns karakteréről volt híres. 18 hosszú év alatt sem veszett ki a karakter, ugyanolyan tőzeges szörny mint fiatalabb korában, persze kicsit lekerekedve az ex bourbon és sherrys hordóknak hála. Íze testes, karakteres, kis édesség, testesség, olajosság és a tőzeg. Ez utóbbi mindenhol. Lecsengése hosszú, kilométeres és füsttel teli. Szép munka, komoly, testes és velejéig Laphroaig. Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a lepárló munkáit.
Benkóczki Péter |
2012. 05. 24.
Aha, ez már komolyabb illat! Tudom, fura, de azt kell mondja, hogy lédús illata van. A 15 éves verzióban már elég elegáns volt a tőzeges része ennek a fajtának, de itt még nemesebbé vált. Közelebbről: könnyed, finom füst, vanília, egy kis poros-parfümös illat, mint egy régi wunderbaum, olívaszósz, és a legvégén a jellegzetes, de csak minimális jódosság. Vízzel, ez utóbbi felerősödik, jobban kiérződik az erősen tőzegelt árpa-alap.
Ízre testes, olajos, csípős, malátakrémes, itt a tőzeg már erőteljesebb, de mégis nagy úri, és vaskos, ízig vérig Islay utóíz, ami szép fokozatosan halványul el - de nem egyhamar! Hmm...szuper palackozás. A Laphroaig egy jó ideje már lekerült a listámról, mint a kedvenc whisky-k, de a 15, és most ez a 18 éves megmutatta, hogy azért még tud mutatni frankó dolgokat. Legalábbis a kor előrehaladtával. Amúgy számomra eléggé közel áll az Ardbeg Airigh Nam Beist-hez, de azt talán még ennél is elegánsabb...mert hát a Laphroaig azért mégiscsak az egyik legdurvább ízű single malt, és ezt a jellemzőjét még az idősebb palackozások sem tudják levetni.
Nagyon jó whisky ez a 18 éves darab.
