Insider Dram Time: Radics Balázs

Egész egyszerűen nem emlékszem olyan Whisky Show-ra, – pedig, mint alul írja, egy volt ? – amikor ne láttam volna. Az elején szinte minden kóstolónk elmaradhatatlan vendége volt.

Mit ahogyan válaszaiban írja, egészen a kezdetektől velünk van, már abban a kis szentendrei raktárban is megfordult, amiből azóta fodrászüzlet lett.
Balázsnak nemcsak a hűsége, céltudatossága lenyűgöző, hanem a szerénysége is. Képes folyton változni, korlátait és látókörét egyre bővíteni.
Fogadjátok szeretettel Radics Balázst.

Mikor és hogyan kedvelted meg a whiskyt?

Az én esetemben ez nem volt "első látásra szerelem". A legelső alkalommal, amikor egy baráti összejövetelen megkóstoltattak velem egy pohár Ballantine's-t, megdöbbenve csodálkoztam rá, hogy hát ilyen a whisky?! Nem ízlett. "Nyersnek" éreztem, és minden letisztultsága ellenére valahogy mégis "karcosnak" tűnt, számomra értelmezhetetlen ízvilággal. (Tulajdonképpen nem is csodálkoztam azon, hogy mindenki kólával itta.) Ezt követően mindig kitértem előle, ha ilyesmivel kínáltak.

Hosszabb idő telt el, mire valaki ismét rá tudott beszélni, hogy azért adjak egy esélyt a Jamesonnak is. Megkóstoltam, és meglepődve csodálkoztam rá, hogy hát ilyen is tud lenni a whisk(e)y?! Nagyon ízlett. Harmonikusnak találtam, azonnal megszerethető ízzel, bársonyos és lágy, ami könnyen lecsúszik, egy cseppet sem karcolva. Azt gondoltam, hogy megtaláltam, nyilván ez az igazi whisk(e)y!

Talán egy kicsit ez is közrejátszhatott abban, hogy a nyári vakációnk úti céljaként egy ír körutat választottunk. Nem kifejezetten a whiskey volt a fő szempont, hiszen a feleségem nem bírja a rövid italokat, csak az illatukat, de azért neki is nagy élmény volt a Jameson  Midleton lepárlójának a meglátogatása, nekem pedig alkalmam nyílt néhány különlegesség megkóstolására. Lehetőség nyílt az Old Bushmills  Distillery bemutatóüzletében is egy újabb kiváló ír whiskey beszerzésére és megismerésére.

Ezzel egy határozott és megdönthetetlen kép rajzolódott ki bennem a whisk(e)y világáról, miszerint két fajtája van, a skót, ami nem finom, valamint az ír, ami finom. Ennyi. Egyszerű és kerek történet. Most már ehhez is értek! Ezt követően már csak az utóbbit voltam hajlandó elfogadni, ha kínáltak.

Ez a határozott világkép akkor tört darabjaira, amikor 2007-ben a feleségem elvitt Szentendrére egy whiskys alkalomra. Valahol olvasta, hogy egy whisky webshopot üzemeltető kis családi vállalkozás nyíltnapot tart a - talán garázsból kialakított - raktárukban, és lehet kóstolni is. Igen, igen, a WhiskyNet-ről van szó.

 Kati fogadott, és kalauzolt minket. Arra a kijelentésemre, hogy engem csak az ír vonal érdekel, barátságosan annyit mondott, hogy azért adjak még egy esélyt a skót whiskynek! Adtam, és nem bántam meg. Sajnos már nem emlékszem a rögtönzött kóstolási sor minden egyes tételére, (hisz minden név újdonság volt), de meglepődve csodálkoztam rá, hogy nahát, ilyen a whisky világa! Milyen széles és sokszínű a paletta, megszámlálhatatlanul sok lepárlóval, mind saját stílussal, megkülönböztethető jegyekkel. Mintha egy új dimenzió tárult volna fel. Természetesen az a boltban töltött egy óra csupán arra volt elég, hogy mindezt csak megsejtsem, de a blend, single malt, tőzegelés, hordóban töltött évek, finish, stb. kifejezések még ködös fogalmak maradtak, amikor elégedetten kiléptem a bolt ajtaján egyik hónom alatt egy Trinity-vel, a másik alatt egy Bowmore-ral.

Pillanatnyi lelkesedés ide, gazdag ízvilág oda, azonban valószínűleg itt be is fejeződött volna az "én és a whiskey" történet, ha nem kezdődtek volna el a WhiskyNet szervezésében a kóstolók. Ezek nagyszerű alkalmak voltak, és most is azok, hogy az adott tematikának megfelelően összeállított kóstolási sorok tételein keresztül fokozatosan megismerkedhessek a különféle régiókkal, márkákkal, technológiákkal, stb., és ezzel bennem is kialakult egy új - immár megalapozottabb - kép a whisk(e)y világáról.

Hogyan jellemeznéd a whiskyhez fűződő kapcsolatodat? Például gyűjtő (is) vagy?

Lelkes laikus vagyok. A kóstolók hatására folyamatosan változott, ha mondhatom, csiszolódott az ízlésem. Hamar átpártoltam az ír whiskey-től a skót whisky bámulatosan gazdag világához. És természetesen a single malt lett A WHISK(E)Y! (A blended-et már-már szitokszónak tekintettem! … Whisky-sznob lettem :-)  És persze Skócián kívül nincs whisky!

Aztán jött a Nikka  kóstoló! Skócia határai kitolódtak :-) Ez egy újabb szerelem, újabb tanulságokkal. Például a Nikkán keresztül felfedeztem fel, hogy a blended whiskynek is vannak értékei.

A szűk látóköröm lassan, de kezdett kitágulni, szinte mindennel meg tudtam barátkozni, kivéve a bourbonnel. Pedig annak is adtam esélyt, de nem jött be.

A következő nagy hatást a vakkóstolók jelentették. Már-már kezdtem azt hinni, hogy értek a whisk(e)y-hez, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Bár egy ábránd szertefoszlott, de a lelkesedésem töretlen. Ezek az alkalmak azért olyan nagyszerűek, mert elvész minden előítélet. A címke (lepárló, érlelési év, kategória, stb.) által nyújtott sugallat nélkül csak a saját érzékszerveimre támaszkodhatok, hogy mit mond nekem a whisk(e)y ott és abban a pillanatban. Ezeken az alkalmakon rendre “elvérzek”, még az általam jól ismertnek gondolt tételek is megtréfálhatnak.

Az egyik vakkóstoló nagyon emlékezetes a számomra. A hatodik tétel ízlett a legjobban, amely különös volt, szokatlan, nem tudtam hova tenni, de mégis megfogott. Tippem sem volt, hogy mi lehet. A sors iróniája, hogy az a tétel a Woodford Reserve volt. Egy bourbon! Pofonként csattant, leforrázva ültem. Ha nem vakkóstoló lett volna, akkor valószínűleg már előre fanyalogtam volna, amikor a poharat felemelem, de így megtanultam, hogy még akár a bourbon is lehet jó. Ezt azóta is szeretem, és már magabiztosabban ismerem fel egy vakkóstoláskor.

A “kicsapongásaim” ellenére azért hű maradtam az ír whiskey-hez is, nem írtam le teljesen. A Teeling  is egyik kedvenccé vált.

Lehetne még sorolni az emlékezetes alkalmakat, de hát mindenkinek úgyis megvannak a saját történetei, amit akkor élt át, amikor elkezdte felfedezni a whisk(e)y gazdag világát. Éppen ezért szívesen tartunk kezdő kóstolókat a barátaink körében, hogy ezt megismertessük velük is, és ők is elkezdhessék a maguk kalandját.

Honnan tájékozódsz a mindenkori whiskytrendek felől?

Szinte kizárólag a WhiskyNet alkalmain, forrásaiból.

Melyek a kedvenc whiskyjeid?

A minigyűjteményem körülbelül 50 palackjának mindegyike kedvenc. Na jó, ha ennyi kedvenc mégse lehet, akkor ezekből 25.

De ha csak néhányat szabad megemlítenem, - hogy miket vinnék magamra egy lakatlan szigetre, - akkor azok a következők lennének (nem rangsor és nem is kóstolási sorrend):

• Arran  Tokaji Single Cask 8 éves
• Glenfarclas  15 éves
• Bowmore  12 éves
• Single Malt Miyagikyo
• Wilson & Morgan Barrel Selection Glenturret 35 éves (1977)

Ebből a szűk listából is az Arrant emelném ki, mivel a Tokaji hordós utóérlelések különösen közel állnak a szívemhez, (nekem a sorozatból az első, azaz a 8 éves maradt a kedvencem). Öcsém a Tokaji borvidéken borászkodik. Emlékezetes alkalom volt, amikor egy csípős hideg reggelen kivitt a szőlőbe, és lelkesen kóstoltatta az aszúszemeket, tanította milyen ízekre figyeljek, mit jelent a Botritisz. Nagy megerősítés volt, amikor ezeket az ízeket sikerült felfedeznem egy vakkóstoló során is az egyik tételében, felfedve, hogy bizony egy aszú hordós érlelésről van szó.

Melyik(ek) a kedvenc lepárló(i)d és miért?

Az itthoni készletem kötelező elemei:

Arran : A legelső Whisky Show első előadásán hallgatva a lepárló képviselőjét testközelbe került a lepárló. Megfogott a történetük, és nagyon tetszettek a bemutatott tételek. 

Glenfarclas : A Whisky Show állandó vendége Ian McWilliam képviseletében, ő kedvenc előadóm. Azon túl, hogy szeretem a whiskyjeiket, nagyon tetszik, hogy sok generáción keresztül ugyanannak a családnak a kézben van a lepárló, és hűek a tradícióikhoz.

Voltál-e már whiskytúrán, ha igen, akkor hol, milyen benyomásokat szereztél?

Sajnos, még nem, de szeretnék. Skócia az elérhető álom, (Japán túl messze van) :-)

Voltál-e külföldi és magyar whiskyrendezvényeken Whisky Show-n, Bar Show-n. stb.?

Csak a magyar Whisky Show-n, azok közül csupán egyre nem tudtam elmenni.

Érdekelnek-e más prémium párlatok? (például rum, konyak, armagnac, stb.) Ha igen, melyek ezek?

Igen: rum, calvados, konyak  és egy ideje felfedeztem a jó minőségű pálinkát is, de a whisk(e)y maradt a kedvenc.

Mikor és hogyan találtál rá a WhiskyNetre és hogy lettél törzsvásárlónk?

Ahogy fentebb írtam, azon a bizonyos első szentendrei kóstolón kezdődött minden.  Azt már nem tudjuk felidézni, hogyan bukkantunk rá. 

Valójában a feleségem lett a törzsvásárló, mivel születésnapokra, névnapokra, karácsonyra ő vásárolt, sőt a család nevében is ő választott és szerzett be, így az évek alatt felhalmozódott készlet főleg neki köszönhető. Ugyan nem fogyasztja, nem is kóstolja, de a WhiskyNet hírleveleinek rendszeres olvasásának köszönhetően mindig jókat választ. Az évek során én is felzárkóztam mellé, elértem a törzsvásárlói státuszt a kóstolók rendszeres látogatása révén.

Az elköteleződésünk alapja a WhiskyNet csapatának őszinte elhivatottsága és lelkesedése. Megtisztelő volt, amikor a 40. születésnapomra, személyesen Kati segítette a feleségemet az ajándékom kiválasztásában. 

Szatmári Katalin / WhiskyNet