Insider Dram Time: Lőcsei Róbert

Vannak olyan törzsvásárlóink, akik inkább az online térben aktívak, és vannak olyan Insiderek, akik ugyanolyan gyakorisággal vannak jelen a valós térben és az eseményeken, mint a virtuálisban.
Ezek közé tartozik Lőcsei Robi, aki több whisky klub tagja, kóstolóink és nagy rendezvényeink szorgos látogatója.
Olyan régóta ismerjük, hogy már nosztalgiázni is lehet vele. ?
Fogadjátok szeretettel Lőcsei Robit!
 

Mikor és hogyan kedvelted meg a whiskyt?

A történeti hűség kedvéért előre bocsátom, hogy mint a legtöbb korombeli, én is whiskykóla formájában találkoztam először a whiskyvel. Akkor nem volt rám hatással; nem is igazán ismertük vagy kategorizáltuk őket. A jelenkori whiskykedvelő önmagam története viszont más. Visszatekintve ez egy viszonylag régi sztori egy csavaros gondolatsorral és némi véletlennel kiegészítve. Történt ugyanis 2010 tájékán, hogy a Csengetett, Mylord? (You Rang, M'Lord?) sorozat rabja lettem. Nem áll túl sok epizódból, úgyhogy oda-vissza többször is megnéztem. Közben pedig rácsodálkoztam, hogy mennyi különböző sherryt említenek benne. Felcsigázott a sherry, mint ital és keresni kezdtem könyve(ke)t, ami segít irányt mutatni. Külföldön sok elérhető volt, de itthon szerettem volna vásárolni. Az első utam az "A" betűs könyváruházba vezetett a Nyugatihoz. Sherrys könyv sajnos nem volt. Volt viszont egy kívül dekoratív, belelapozva nagyon informatív könyv; a címe Whisky, a szerző pedig Michael Jackson. Olvasás közben két dolog történt: 1. kinyílt előttem egy új világ, amit meg akartam ismerni, 2. találkoztam a 2011 őszi II. Whisky Show hirdetésével. Elmentem a Show-ra. Utána már nem volt vissza út.

Hogyan jellemeznéd a whiskyhez fűződő kapcsolatodat? Például gyűjtő (is) vagy?

Talán a lelkes, klubba járó whiskykedvelő kifejezés ír le engem legjobban. Van szerencsém a Magyarországi Whisky Egyesület és a Budapest Whisky Társaság tagjának is lenni. Jó dolog megosztani a szenvedélyünket olyanokkal, akik hasonlóan gondolkodnak. A klub(ok) másik nagy előnye, hogy nem szükséges egyedül megvásárolni egy egész palackot ismeretlenül, hanem közösen vásároljuk és bontjuk, például egy kóstoló tematikába illesztve több palack kíséretében. Klubkereteken kívül – hasonlóan sok más hazai whiskykedvelőhöz – én is szerzek be mintákat (3-5cl üvegcsékben) akár valamilyen tematika mentén, akár csak egyszerűen új kiadásokból. A rajongásom tavaly újabb szintet lépett: tizenpáran a Budapest Whisky Társaság tagjaiból aktívan közreműködtünk a legutóbbi Whisky Show-n.

Igyekszem közvetlenül edukálni a környezetemet is. Család, barátok és kollégák: senki sem menekülhet a whisky elől. Elmesélem a történetet, hogy hogyan kerültem közel a whiskyhez és megkóstoltatok velük néhányat. Ezután már hasztalan az ellenállás; győz a malátawhisky. Így esett meg az is, hogy bármilyen Show-ra megyek, csakis a feleségem kíséretében teszem (tehetem?).

Whiskygyűjtés: igen, van néhány whisky a pincében, amit még nem tervezek bontani. Szerintem előbb vagy utóbb mindenki találkozik olyan kiadással, palackozással, ami olyan nagy hatással van a nevezett fogyasztóra, hogy vesz belőle egyet vagy többet és félreteszi. Aztán egyszer csak jön hozzá az alkalom. Az alkalom pedig nevet is ad; így lett nálunk többek között „első-fizetésből-vásárolt” whisky, „leánykérős” whisky (ez a két előbbi egyébként egy és ugyanaz) vagy „Nagyi whiskyje”. A „Nagyi whiskyje” története például onnan indult, hogy a feleségem hozott egy OB Royal Brackla 12YO-t Glasgow-ból. Ő nagyon szerette, én nem voltam oda érte túlzottan. Ezért gondoltam, hogy meglepem névnapjára egy jó kis Ultimate Royal Brackla-val. A másik szál: korábban pár alkalommal vittem whiskyt a néhai nagymamámnak csak úgy kóstolóba, mert kíváncsi volt, hogy mégis milyen is, meg miért ennyi az ára. Az egyik látogatás alkalmával beszélgettünk whiskyről (többek közt a névnapi whiskyt említettük), mire ő rávágta, hogy én még nem vittem neki whiskyt sose’! (Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy régen történt dolgokra pontosan és részletesen emlékezett, de az ehhez hasonló frissebb és nem nagy súlyú történések nem élveztek prioritást a memóriájában.) Na ekkor kaptunk az alkalmon és ott vele kibontottuk a frissen beszerzett Royal Brackla-t. A mai napig emlékszem rá, olyan áhítattal ízlelgette. Lassan két éve, hogy nincs köztünk. A nagyira való emlékezés ösztönzött arra, hogy beszerezzek még pár palackkal. Nálam valahogy így alakul a gyűjtemény. Emellett a lentebb felsorolt whiskykből is van 1-2 üveggel.

Honnan tájékozódsz a mindenkori whiskytrendek felől?

Elsősorban klubtársaktól, WKK facebook-csoportból, illetve egyéb whiskylepárló/független palackozó specifikus csoportokból, valamint a Barman's Choice blogról. Korábban olvasgattam a Whisky Magazine-t is, de nem tudtam olyan ütemben olvasni, ahogy az újabb számok érkeztek, így aztán végül lemondtam.

Melyek a kedvenc whiskyjeid? Azaz mi is van a pincében? 

A whiskykedvelő önmagamat meghatározó whiskyk közül is van még néhány. És bár kísérletezek a bourbonökkel is, a kedvenc mindig a single malt lesz. 
És mitől lesz valami kedvenc? Nehéz ezt röviden leírni, de azért megosztanék néhány gondolatot. Nálam az első pillanattól kezdve külön helye van a Bere Barley whiskyknek; számomra „sűrűbbek”, ízesebbek, talán autentikusabbak is, mint a többi árpafajtából készült malt whiskyk. Kedvelem a full bourbon érlelt whiskyket, de szeretem a finishelt maltokat is. A kedvencek közé azonban inkább olyanok kerülnek, ahol a hordó nem uralkodik el a párlaton. Szeretem a gyümölcsbombákat és a waxot is.
Szóval a kedvencek listája a teljesség igénye nélkül: BenRiach  1991 Tokaji, Arran  Bere Barley, Cárn Mór Dufftown 2009, Ultimate Royal Brackla 2010, Asta Morris Deanston 1999, NSS Blair Athol 2011, Adelphi Dailuaine 2007, Wemyss  Craigellachie „Stewed Fruit Relish”, Longrow 2001 Bourbon&Chardonnay (Society Bottling).

Mi(k) a kedvenc lepárló(i)d és miért?

Először is Arran: számomra szimpatikus a történetük, szeretem mind a tőzegmentes, mind a tőzegelt kiadásaikat, az alapsori palackozások stabilan jók, összességében rendkívül jó árazással a többi lepárlóhoz képest. Alapvetően könnyen érthető italok, kezdő whiskyfogyasztók nagy örömére. Ugyanakkor vannak limitált kiadásaik, illetve független palackozóknál is elérhetőek mindenféle érlelések és finishek. Másodszor Springbank-Longrow-Hazelburn-Kilkerran: igazi tradicionális lepárló a maga valójában, őszinte italokkal, megkérdőjelezhetetlen minőséggel. De gondolom, nem kell bemutatnom őket. Fogyasztani viszont egyre ritkábban tudok belőle, köszönhetően a másodlagos piacokon kialakult árrobbanásnak.
Ezek mellett főként Dailuaine, Blair Athol független palackozói kiadások.
Ha már független palackozók: elsősorban Ultimate, Adelphi, Asta Morris és Wemyss.

Voltál-e már whiskytúrán, ha igen, akkor hol, milyen benyomásokat szereztél? 

Egyelőre még nem volt alkalmam eljutni Skóciába. Már régóta tervezem, de eddig mindig másképp alakultak a dolgaim. Egyébként az első alkalommal biztosan a Glasgow-Arran-Campbeltown-Glasgow útvonalon haladok majd.

Voltál-e külföldi és magyar whiskyrendezvényeken Whisky Show-n, Bar Show-n stb.?

Külföldön még nem voltam semmilyen whiskyhez kapcsolódó eseményen. Korábban a Potstill gondozásában megrendezett bécsi rendezvényt nézegettem, illetve a talán szintén általuk rendezett grazi whisky festet. De végül idő híján nem fért bele. Azóta nem nagyon jött szembe közeli lehetőség a közelmúltig. Előbb vagy utóbb biztosan tudok időt szakítani rá. Itthon viszont rendszeres látogatója vagyok a Whisky Show-nak, illetve a Bar Show-nak is. Én személy szerint imádom a Show-t; nagyon sok pozitív élménnyel gazdagodtam, elsősorban azáltal, hogy megismerhettem embereket és történeteket a különböző whiskyk mögött. Testvérem és egy kedves barátom pedig egy-egy üveg whiskyvel: egyikük az utolsó Aquincumi (III), másikuk a Sofiteles (IV) Shown nyert a szavazatával.
A legutóbbi Show-n egyébként a másik oldalon, a pult mögött is kipróbáltam magam. Az egy másfajta élmény, de tudtommal nem volt ránk panasz ?

Érdekelnek-e más prémium párlatok? Például rum, konyak, armagnac, stb., ha igen, melyek?

Hát sajnos igen. Az általam eddig tapasztaltak alapján, ha nem whisky, akkor rum. Ez egyébként a „ti hibátok”: Németh Zoli (korábbi kollégátok) először kiosztotta a „kapudrogot” (Diplomático) utána pedig Kormos Ricsi - Rico volt az állandó „díler” a GoodSpirit Barban. Szóval a rumon belül a spanyol/angol stílus, amit kedvelek. Spanyolokból főként Diplomático és Santa Teresa (Venezuela), Ron Abuelo (Panama) és El Dorado (Guyana), angol vonalon Hampden  (Jamaica). Függetlenek közül most leginkább Rasta Morris. Új belépő párlatként a clairint tudom említeni.

Mikor és hogyan találtál rá a WhiskyNetre és hogy lettél törzsvásárlónk?

A találkozás nagyjából a whiskyvel való ismerkedésem kezdete környékén történt, úgy a könyv és a II. Whisky Show között. A törzsvásárlói lét már a hobbi egyenes következménye. A törzsvásárlói fizikai kártyámat már a Good Spiritben kaptam. Az online kedvezményszintem hullámzó, de a tavalyi Whisky Show óta megint 7% ?.

Szatmári Kati & WhiskyNet