GLEN SCOTIA

Az Arran  és Jura  között a tengerbe nyúló Kintyre-félszigetet a történészek a skót whisky-készítés őshazájának tartják, hiszen kiváló fekvése nem csak az illegális szeszfőzésnek, de az ír és amerikai partok felé tartó csempészetnek is kedvezett. A 17. század elején alapított Campbeltown városa néhány évtized alatt a környék gazdasági központjává nőtte ki magát, és az 1700-as évek végére már több mint háromszáz, javarészt illegális lepárlónak adott otthont.

A száz éve még Britannia leggazdagabb városaként jegyzett Campbeltown dicsőséges múltjára azonban ma már csak a számtalan bezárt üzem, és a mindössze három működő whiskyfőzde emlékezteti az arra járót, ezek egyike a Glen Scotia.

Az ország egyik legkisebb lepárlójának két pár rézüstjéből csak 750 ezer liter tiszta szesz folyik ki évente, és ez a meglepően alacsony szám több alkalommal is a csőd szélére juttatta a tulajdonosokat. A főzdét 1924-től vezető Duncan MacCallum olyannyira szívére vette az üzem kényszerű bezárását, hogy 1930-ban a közeli tóba vetette magát, és a helyiek szerint szelleme azóta is Glen Scotia falai között kísért.

Kísértetek dolgában mi magunk nem foglalnánk állást, de az biztos, hogy e kicsiny lepárló az elmúlt száz évben többször is kénytelen volt szüneteltetni működését, és az elmúlt húsz évben nagyon úgy tűnt, hogy végleg bezárja kapuit. Aztán az ezredfordulóval Glen Scotia sorsa is jobbra fordult, és miután a Loch Lomond istállóhoz került, újra folyatni kezdte finom levét.