A 18. század elején megtiltották a külföldi szeszek Angliába való bevitelét, aminek következtében felvirágzott az otthoni lepárlás az országban. Volt idő, amikor minden 50-ik háztartásban készítettek gint, a társadalom elzüllése pedig egészen elképesztő méreteket öltött. Ezt megakadályozandó, II. György király 1736-ban kiadatta a Gin Törvényt, amelyben előírták, hogy minden főzdének évi 50 fontot kell befizetnie adóként. 6 év eltelte után, mindössze 2 lepárló volt, aki befizette ezt az adót.
Az adó tiszteletére (persze jókora iróniával) nevezték el anno a Fifty Pounds gint, amelyet egy független családi lepárló készített, egyedi recept alapján, és nevezetes volt különleges simaságáról és karakteréről. A recept generációkon keresztül rejtve maradt mindaddig, amíg a leszármazottak újra fel nem fedezték.
A tradicionális eljárásokat követő lepárlás kis adagokban történik, mindegyik kiadásban csupán csak 1000 palack jelenik meg, így mindegyik palackon feltüntetésre kerül a Batch-szám (melyik kiadás) és hogy melyik évben párolták le. A különleges palack az eredeti, több száz évvel ezelőtti gines üveg stílust követi.
A Fifty Pounds Ginhez négyszeres lepárlású szeszt használnak, amelyet egy legendás dél-kelet londoni lepárlóban desztillálnak, majd klasszikus (boróka, koriander, angyalgyökér, édesgyökér, citrusok), valamint különleges és ritka gyömbérfélével (Guineából származik, és borsos, enyhén levendulás, citrusos íze van) ízesítik.
A Fever Tree valamint a Thomas Henry tonikot különösen ajánljuk hozzá.
| Gyártó |
n.a. |
| Palackozó |
n.a. |
| Ürtartalom |
0.7l |
| Alkoholtartalom |
43.5 % vol |
