Oldalunk cookie-kat használ, amelyek segítségével magasabb színvonalú vásárlói élményt tudunk nyújtani látogatóink részére. Az oldal böngészésével beleegyezik a cookie-k használatába. További információt az Adatvédelmi nyilatkozatunkban talál.

Menü

Gin Akadémia III. rész: A leggyakoribb ginfajták

Mint az első részben megtudhattuk, az Európai Unió három gintípust ismer el, a (compound) gint, desztillált gint és a London (dry) gint. Részleteztük is ezek különbségeit, hasonlóságait. Ám ezeken belül a gyártóknak rengeteg mozgástere van: mivel egy EU-s kategórián belül két gin között is nagy eltérések lehetnek, további kategóriákra lehet bontani őket. Vannak közöttük a gin kialakulása óta létezők, ezek kialakulását a 4.-5. részben részletezzük és modern, innovatív kategóriák. Nézzük ezek közül a leggyakrabban előfordulókat, amelyekkel bármelyik igényes választékú boltban/bárban találkozhatunk, kezdve azokkal, amelyek legrégebb óta léteznek. Ha pedig szívesen megismerkednél egy-egy kategóriával közelebbről is, mindegyik után megtalálod egy kiváló képviselőjét.

Jenever

Ezt az italfajtát nyugodtan hívhatjuk a gin prototípusának. Kialakulását a 16.századra helyezik, amikor Hollandiában a kifinomulatlan lepárlási technikák miatt rossz ízű árpamaláta-párlatot főleg borókával ízesítettek. Neve a boróka latin nevéből (juniperus communis) ered, ez fejlődött tovább a gin szóvá Angliában.

 Napjainkban a jenever modern, jobb minőségű változatát két csoportra osztjuk: oude(idős) és jonge(fiatal) jeneverre. Ezek között a különbség összetételben és édességben van: az oude jenever malátapárlat-tartalma minimum 15% kell, hogy legyen, cukortartalma pedig nem haladhatja meg a 20g/litert. Így egy lágy, intenzív illatú, malátás ízű italt kapunk. Ezzel szemben a jonge jenever malátapárlat-tartalma maximum 15% lehet, cukortartalma pedig 10g/liter. Így az ital semlegesebb, vodkához hasonlító, enyhe borókás ízű lesz. Érdekesség, hogy tradícionálisan a poharat csurig töltve szolgálják fel, hogy az éppen ne ömöljön ki.

Ha jenevert kóstolna: Bobby’s genever

 

Old Tom gin

Ez a kategória-történelemben és technikailag a jenever és a London dry típus közé esik. Miután a jenevert Anglia honosította gin néven, maguk is gyártani kezdték, ám amíg a modern lepárlási eljárások meg nem jelentek, az amúgy ihatatlan minőségű párlatot, amit sok esetben mérgezőnek is lehetett titulálni, ezért azt főleg cukorral és édesgyökérrel tették ihatóvá.

Manapság természetesen ez a kategória is magas minőségben létezik, főleg koktélreceptek alapanyagaként, vagy az édesszájúak kedvenceként. Tradicionálisan a csomagolásán (doboz és/vagy üveg) gyakran megjelenik egy fekete macska.

Ha valami édesebbre vágysz: Citadelle old tom, Bathtub old tom

Sloe gin

Harmadik történelmi kategóriánk közelebb áll a likőrhöz, mint a klasszikus értelemben vett ginhez, mégis sok gyártó gyártja előszeretettel sok évtizede. Technikailag a sloe gin egy ízesített ginnek felel meg, amit úgy készítenek, hogy a készítendő italhoz cukor és kökény (ang.: blackthorn/sloe; lat.: prunus spinosa) adnak. A legédesebb gintípus, kiváló koktélok alapanyagaként, vagy tisztán fogyasztva.

Sloe ginek: Bathtub sloe gin, Hayman’s sloe gin

A történelmi típusok után lássunk azokat, amik a legközelebb állnak a köztudatban létező gin-ízvilághoz, mégis valami érdekes módon eltérnek attól.

 

Navy strength gin

A navy strength, avagy tengerészeti erősségű ginkategóriának beszédes neve van. Tradicionálisan az angol tengerészeknek fejadagként kiszabott ginnek akkora alkoholfokkal kellett rendelkeznie, hogy ha az véletlenül puskaporra ömlött, azt ne tegye tönkre, meg tudjon gyulladni. Ez minimum 57 m/m%-os italt jelent. Ez a mai napig fennmaradt, hisz sokan szeretik a ginjüket, vagy koktéljukat egy kicsit erősebben. Koktélokban kiváltképp megállják a helyüket, hiszen kis mennyiségben sem vész el karakterük.

Az ütősebb italok kedvelőinek: Edinburgh Cannonball navy strength, Darnley’s view spiced navy strength

 

 

New western gin

Ez a stílus már a modern ginvilágban alakult ki a 2000-es évek elején. Oka a rengeteg új gin belépése a piacra, amik mind próbálnak egyediek maradni. New western stílusúnak akkor nevezünk egy gint, ha a borókát nem fő alkotóelemként használja, hanem helyette más adja fő karakterét. Emiatt vitatott, hogy ginek-e egyáltalán, de mivel a törvények megengedőek, csupán ’distilled’, vagy ’London dry’ ginnek nem nevezhető. Ennek a stílusnak a részeként tekinthetőek az úgynevezett gyümölcsginek, amik fő ízalkotója valamilyen gyümölcs.

Innovatív new westernek: Gin Mare, Le gin de Christian Drouin

Érlelt ginek

            Gineket, mint más italokat is, a történelem során hordókban szállítottak. Ilyenkor derült ki, hogy különböző hordókban való érlelés a ginekhez is érdekes ízeket adhat hozzá. Ráadásul a törvények is abszolút megengedik, sőt a whiskyvel ellentétben ez bármilyen hordó lehet, A Citadelle gin érlelt változatának esetében ez például egy különböző fákból összerakott tojás alakú „zebrahordó”, bár az esetek 99%-a hagyományos tölgyfahordó.

Érett ginek: Citadelle réserve, Koval barreled gin

 

 

Ginlikőrök

Végül, bár ginnek nem nevezhetőek alacsony alkohol-, és magas cukortartalmuk miatt, meg kell említenünk a gin alapú likőröket. Ezek esetében a kész gint ízesítik tovább fűszerekkel, gyümölcsökkel, majd édesítik. Különösen sokoldalú kategória, tisztán, jéggel, long drinkekbe, és egyéb koktélokba is kiválóak intenzitásuk miatt.

Hobbibártendereknek: Edinburgh ginlikőrök, Koval cranberry

Tartalomhoz tartozó címkék: Gin Akadémia

Keresés

Fel a tetejére