Francia Párlatok Akadémia-serpa

Francia Párlatok Akadémia 3. rész - Szőlőtípusok, kormegjelölések

 A szőlő fajtája, illetve termőkörülményei ugyanis nagyban befolyásolják a belőle készülő párlat ízét, minőségét. Ugyanakkor, amíg az árpa egy különösen szívós növény, ami a zord skót éghajlaton is megterem, a szőlők már sokkal több odafigyelést igényelnek, ennek mértéke pedig fajtánként szintén eltér.

szőlőültetvény

Napjainkban tíz fő szőlőtípust termesztenek cognac- és armagnacgyártás céljából. Ezek közül pedig három olyan van, ami a mennyiség 99%-át kiteszi, a többi típust csak nagyon kis arányban, ritkán használják a termelők. Legfontosabb közös tulajdonságuk, hogy alacsony cukor- és magas savtartalommal rendelkeznek, ami ideálissá teszi őket párlatkészítéshez. Nagyon ritka az olyan párlat, aminek 100%-a egyfajta szőlőből készül, legtöbbször több típust is tartalmaz a párlat, amelyeket preferált tulajdonságaik alapján választanak ki.

Ugni Blanc

Ugni Blanc

Az általában négy gyakran használt szőlőtípus közül az Ugli Blanc (más néven: Trebbiano Toscano) uralkodik abszolút fölényben. Ez az Olaszországban őshonos – korábban főleg balzsamecet készítésére használt – faj a 19. században vált Cognacban és Armagnacban a legnagyobb mennyiségben termesztett szőlővé, főleg szívóssága és betegségekkel, illetve parazitákkal szembeni ellenállása miatt.

Napjainkban törvény szabályozza a használatát: Minden cognac  90%-a és minden armagnac  50%-a ebből a szőlőfajtából kell készüljön, a szőlőültetvények 98%-a ezzel a fajjal van beültetve. Közepes méretű, vékony héjú szőlő, amelynek - ideálisan magas - savtartalma annál nagyobb, minél közelebb találhatók az ültetvények az óceánhoz. A belőle készült párlat virágos, könnyed aromákkal rendelkezik.

Folle Blanche

Folle Blanche

 A Folle Blanche második leggyakrabban használt szőlőtípus, bár így is kevesebb, mint egy százaléka a termesztett mennyiségnek. A 19. századig a vezető szőlőtípus volt, viszont a paraziták és gombákkal szembeni gyenge ellenállóképessége miatt az Ugni Blanc vette át a szerepét. Napjainkban armagnac készítésben relevánsabb, de ott is egyre jobban átadja a helyét az újabb, keresztezésével létrehozott hibrid fajtáknak, mint a Folignan (Folle Blanche x Ugni Blanc hibrid) és a Baco Blanc (Folle Blanche x Noah hibrid). Ezek a keresztezések 2005-ben hivatalosan is a régiókban használható típusok listájára kerültek, viszont párlatokban csak maximum tíz százaléka lehet a felhasznált mennyiségük.

Colombard

Colombard

A régió egyik legrégebb óta termesztett szőlőtípusa a Colombard, amelyet eredetileg keresztezéssel hoztak létre a Gouais és Chenin típusokból. Főleg erős gyümölcsös aromái és fűszeressége miatt kedvelt, de szintén ritkán használt típus. Az Ugni Blanchoz, és Folle Blanche-hoz képest alacsonyabb sav-, viszont magasabb potenciális alkoholtartalommal rendelkezik.

Kor és minőség - Kormegjelölések

 Az első dolog egyike, ami egy cognacos palackon az érdeklődőnek feltűnik, az az általában nagy betűkkel feltüntetett kormegjelölés. Cognac, armagnac  és calvados esetében ötféle kort különböztetünk meg.

A whiskykhez hasonlóan ezek az italok is a legtöbb esetben több különböző korú párlat keverékéből állnak, a kormegjelölés pedig a legfiatalabb összetevő korára utal. Viszont az egyéb párlatokkal ellentétben a cognac  és az armagnac egy egyedi, ún. „Compte” rendszert használ a párlat korának meghatározására, ahol a párlat korát minden év március 31-hez kötik. Eszerint egy újonnan lepárolt párlat, vagy szakszóval eau de vie (ejtsd: ő dö ví) kora mindig „compte 00”, amíg el nem éri az azonos év március 31-ét, függetlenül attól, hogy mikor párolták le. Ezután a kora hivatalosan „compte 0”, majd a következő március 31-én „compte 1”, és így tovább, egészen „compte 10”-ig, ami után nincs hivatalos meghatározás.

Erre alapulnak a fentebb említett kormegjelölések, amelyek nem a külön párlatok korára, hanem a már kész termék legfiatalabb belekevert párlatösszetevőjének korára utal. Fontos még megjegyezni, hogy a megjelöléseknek felső határai nincsenek, így több olyan ital van a piacon, amelynek kora átlagban jóval idősebb, mint amit feltüntetnek.

V.S.

Ezen kormegjelölések közül a legfiatalabb a V.S., vagyis „Very Special”. Az ilyen kormegjelöléssel illetett italok legfiatalabb összetevője compte 2-es korú kell legyen. Ezt a kort ritkább esetben három csillaggal is fel szokták tüntetni.

V.S.O.P.

Az ilyen korú italok már minimum compte 4-es korú párlatokat kell tartalmazzanak, a rövidítés pedig Very Superior Old Pale-t takar. A kategória létrejöttekor, 1817-ben György angol király ilyen jelzővel írta le az általa rendelt cognac minőségét, így azóta is így hívjuk ezt a kort. Ritkábban a V.O., avagy Very Old kifejezés is erre a korra utal.

Napoléon

Ezt a megjelölést egyre ritkábban használják, hivatalosan pedig compte 6-os minimumkorú italokat lehet illetni vele.

X.O.

kép: XO  cognac

X.O., azaz extra old, ezzel a megjelöléssel ellátott italok kora már minimum compte 10. Ez egészen 2018-as törvény bevezetéséig compte 6 volt, így akarták megkülönböztetni az XO és a Napoléon kategóriát. Gyakorta használt még a Hors d’age (ejtsd: hor dázs) kifejezés is, ami XO, vagy idősebb korra utal.

Évjáratos (Vintage) italok

Hogy ha kizárólag egy évből származó párlatok kerülnek palackozásra, akkor évjáratos, avagy vintage italról beszélünk. Ez cognacok esetében sajnos ritkaságszámba megy, armagnac és calvadosnál viszont kifejezetten gyakori.

A weboldal a felhasználói élmény fokozása érdekében sütiket (cookie) alkalmaz. Az oldal használatával Ön beleegyezik ezek használatába.