BUSHMILLS

Észak-Írország legfelső csücskében található az Óriások útja néven ismert természeti csoda, melynek tengerből kiálló bazaltoszlopait a legenda szerint egy Fingal névre hallgató óriás építette azzal a céllal, hogy eljusson a túlparti Skóciában élő kedveséhez, hogy aztán a hazaúton magával hozza a szomszéd whisky-receptjeit is. Nem csoda hát, hogy az Ír-sziget legnevesebb lepárlója, a Bushmills is innen alig néhány mérföldnyire épült fel.

A világ első törvényes keretek között működő főzdéjét Sir Thomas Phillips, a vidék hűbérura alapította 1608-ban, s a Saint Columb’s Rill medre menetén álló üzem mára Észak-Írország utolsó működő üzemeként ontja magából a finom nedűt.    

Ha a mesében szereplő óriás talán nem is, de a skót partok közelsége minden bizonnyal főszerepet játszott abban, hogy a Bushmills mintegy száz éve úgy döntött, szakít az ír tradíciókkal, és megpróbálkozik a malátázott italok lepárlásával is. A kísérletet teljes siker koronázta, és a sziget hagyományosan édeskés, lágy ízvilágát némi skót keménységgel keverő párlat óriási népszerűségre tett szert a whiskyrajongók körében.

Bushmills teljesen tőzegmentes itala háromszoros lepárlással készül, de nagyjából ez minden, ami a hagyományos ír lepárlási technológiákból megmaradt. Az üzemben a négy cefreüst mellett öt párlatüst található. Ez utóbbiak megosztva felelnek a második és a harmadik lepárlásért, és karcsú testüknek és hosszú nyakuknak köszönhetően jókora visszafolyást biztosítanak, ami a végtermék letisztult ízvilágán is érződik. A Bushmills lepárlóban használt eljárás másik különlegessége, hogy a főzés során keletkező rézutót minden alkalommal újra felhasználják, ezzel gyakorlatilag minden cseppnyi ízt kisajtolva az alapanyagból.

A 2005 óta a Diageo birodalomhoz tartozó lepárló ma már kizárólag malátázott italokat készít, de a különleges keverési eljárásoknak köszönhetően a cég hihetetlenül széles portfóliója valóságos kincsesbányája a különleges kevertek kedvelőinek. A kiváló palackozások sorát a főzde nevével fémjelzett ital nyitja, melyben a helyi főzet a Midleton lepárló könnyű, gabonás, vaníliás-virágos italával keveredik. A Black Bush néven forgalmazott ritkaság markáns alaplevét nyolc-kilenc évig érlelik, és csak azután adják hozzá a kétféle különlegesen édeskés gabona-whiskyt.
 

A Bushmills luxustermékei között már csakis kizárólag malátából, javarészt single malt palackozásban forgalmazott, hihetetlenül kiegyensúlyozott italokat találunk. Ilyen például a könnyed, gyümölcsös ízű 12 éves Distillery Reserve vagy a jóval karakteresebb, enyhén füstös 16 éves, amely a három különböző (sherry, bourbon és madeira) hordóban egymás után történő érlelésnek köszönheti különleges ízvilágát. De a jobbnál jobb whiskey-k sora itt még korántsem ér véget: a nemrégiben megjelent hígítatlan palackozások között megtalálhatjuk például a 21 éves, madeira hordóban érlelt változatot vagy a Knappogue nevű single maltot, melyet a Cooley lepárló után, az utóbbi években már innen rendel meg az azonos nevű kastély amerikai tulajdonosa, hogy ezzel öregbítse háza hírnevét.