Bowmore 12 éves (0,7 l, 40%)

Remélem, hogy jó minőséget választottam, én nem tudom megítélni, mert ajándékba vettem.

Én nem vagyok az a nagyon white-szájú műkedvelő, de azért mégis műkedvelő vagyok, bár meglehetősen kezdő, így szóljon ez az értékelés a kezdőkhöz. Füstösebbre számítottam, és ez talán azért lehet, mert nem ijedek meg egy igazán tőzeges whiskytől; lehetséges, hogy felkészültem az Ardbegre. Ez a Bowmore biztosan nagyon jó választás volt, mert ugyan én nem érzem ki azt a sokféle ízt, amit kóstolókban hallani, vagy a dobozon olvasni, de - és ne nevessetek ki - miután vakteszten összehasonlítottam egy Red Labellel, a különbség elmulaszthatatlan. A Bowmore illatában nem dominál az édes, hanem egy komplex harmónia minden hangja kacéran bujkál az orrunk alatt, és nagyon figyelnünk kell, ha egyesével akarjuk kiszagolni őket. Egyedül a tőzegfüst és a vanília, vagy talán vaníliás karamell némi tölgyfával, aminek hármas fonata csóvaként előzi meg a tuttit, a nagyzenekart. A másik különbség az érettség, aminek beazonosításában nem sok tapasztalatom van, és ugye nyilván a négyszeres érlelési időnek köszönhető, és ami azt hiszem egyfajta nyugodt, kerek egész érzetként formálódik gondolattá, és hogy minden a helyén van. Folyása kellemesen olajos, és bár azt nem tudom, milyen volna ez 43%-on, de nekem nem hiányzik még több alkoholgőz az orromba kóstoláskor. Egyszóval vigyázni kell vele, mert nagyon itatja magát :) A kiürült pohár illatában én egyértelmű füstös csokoládét érzek. Örülök, hogy ezt választottam első islay-ként.

Ha valaki bizonytalan, hogy tudná-e valaha szeretni a Laphroaig-ok vagy Ardbeg-ek világát, annak azt ajánlom, kezdje egy Bowmore 12-vel. Ha egy Octomore a leginkább, akkor ez a legkevésbé. Mint amikor az ember a jó társaság miatt szeretett régen a cigarettafüstben ülni, úgy, hogy közben ő nem is dohányzott.

Alább e whiskyvel való ismerkedést a bújócskához hasonlították. Teljesen osztom. Illatában a füst az örök (de nem borít el mindent), mellette pedig nekem hol a hangás méz jegyek, hol a sárgadinnye, hol a barack bukkant elő. Ízében - a füsttel karöltve - a gyümölcsös krémesség jelenik meg, én a sült almát éreztem dominánsnak. A dobozon a citrus jegyeket hangsúlyozzák. Habár a kortyban is van némi narancs-grapefruit, igazán csak a lecsengés során mutatja meg magát. Összesítés helyett bevallom, hogy most messze nem akartam annyi whiskyt inni, mint amennyit kellett ehhez az értékeléshez, de nem bánom! :)

Illata kezdetben mindenféle parfümös illatos meg tengerparti dolog, de utána letisztul és jön a füst.
Íz : füst, vanília, kis méz,ami meglepett, Tőzeg, füst, valami olajos jelleg. Eléggé komplex, finom malt.
Lecsengésében hamu, füst, pár csepp citromlé. Nekem ízlik.
Akik hülyét kapnak egy Ardbeg féle tőzeg bombától, vagy betegnek tartják a Laphroaig medicinális jegyeit, azonak szép ismerkedés islay stílusával. Bár én bírom a keményebb, durvább islay maltokat is, de valahogy a Bowmore mindig kedves nekem.
Mondjuk azért a franc álljon beléjük a hülye 40% miatt, jó lenne ez 43%-on.

Nagyon érdekes számomra, hogy hosszú ideig lehet játszani az illat és ízvilágával. Mint egy bújócska. Mikor, mit fedezek fel benne, ......ha a füstre gondolok akkor az, ha a gyümölcsösségre, akkor a különböző mértékig és ideig megjelenő édeskés varázslatot érzem!
Időt kell rá szánni!
No, nem a whiskyre!
Magunkra, hogy élvezzük a drammot, az életet, ....egyáltalán a létezésünket!

Ez a 12 éves most azért más. Illatra simán össze tudnám keverni bármelyik nem túl-tőzegelt tengerparti whisky-vel, de azt hiszem, leginkább a Highland Park áll közel hozzá. Most a tapasztaltabbak valószínűleg erősen csóválják a fejüket, de nehezen tudnám a kettőt megkülönböztetni. Illazátában gyümölcs, tengeri élőlények, és gyenge füst található.



Íz: én ezt összetettnek mondanám. Nagyon mézes, krémes, tejes (itt eszembe jut az Ardbeg Blasda), az a bizonyos hanga Orkney-ról, tengeri dolgok, a füst már jobban észlelhető, de pl a Caol Ila számomra füstösebb.

Miután már eltűnne minden íz, még egyszer visszatér ez a finom krémesség, és a lecsengéssel sincs semmi probléma. Kicsit több tőzeget elbírna, és ezzel együtt picit markánsabb is lehetne, valamint a 40% már tényleg elég kevés...de pl hamarabb kapnék utána, mint egy Glenlivet 12 után, jobban el tudom képzelni egy \"bármikor iható\" whisky-nek. Most, hogy a második adag is elfogy, jobban kiérezni a füstösséget, és az utóíz is mintha megnyúlt volna. Most csak ajánlani tudom, kipróbálni mindenképpen érdemes.