A Bobby’s koktélverseny globális döntője - élménybeszámoló

A gin nemcsak civilek, hanem profi bártenderek körében is joggal kedvelt, ezért 2022-ben Magyarország is csatlakozott a Bobby’s globális koktélversenyéhez. Számos jelentkező közül tízet választott ki közösen a Bobby’s, és a WhiskyNet csapata, akik a Mítico-ban mérték össze tudásukat, és akik közül Diego Rastellá, a Barside és a Black Swan bartendere kerekedett ki győztesként Morning Starnak elkeresztelt long drinkjével.

Miután a  többi forduló is lezajlott, a Bobby’s magyarországi márkamenedzsereként, és a magyar forduló szervezőjeként lehetőséget kaptam, hogy elkísérjem Diegót a hollandiai Schiedamba, a Bobby’s otthonába, ahol szemtanúja lehettem a globális döntőnek, mely során Diegón kívül Olaszország, Spanyolország, Anglia, Belgium, és természetesen Hollandia döntősei küzdöttek meg a végső nyereményért, ami egy 1000 eurós pénzdíjon kívül tiszteletjegy volt a nemsokára rendezendő berlini Bar Conventre, a Bobby’s díszvendégeként.

Eindhovenben való landolásunk után sajnos nem volt sok időnk várost nézni, majd egy gyors, életmentő kávé után rögtön vonatra szálltunk, és meg sem álltunk Rotterdamig. Először jártam Hollandiában, ezért igyekeztem minél többet befogadni a körülöttünk elhaladó tájból, majd a városok forgatagából, építészetéből. Rögtön feltűnt természetesen az örökösen jelenlévő kerékpárutak, és az azokat használó biciklisták állandó jelenléte, de ami talán számomra még szembetűnőbb volt, az az utcák, és az épületek tisztasága, rendezettsége. Rotterdamba megérkezve már a célegyenesben voltunk: Schiedamtől, Rotterdam elővárosától már csak egy villamosút választott el minket. A csatornákkal átszőtt városban békés hangulat uralkodott – a lakók zöme hétfő reggel lévén városon kívül dolgozott, az üzletek legtöbbje zárva, az utcák üressége megnyugtató volt a repülő, vonat, és villamos tömöttsége után. Nem tudtam megállni, hogy ne álljak meg pár percre magamba szívni a tiszta levegőt, és délelőtti napsütést. Rövid séta után pedig megérkeztünk találkozópontunkhoz, a schiedami Jenevermúzeumhoz.

Lassan a többi versenyző is befutott kísérőikkel. Itt rögtön kellemes meglepetésben volt részem: Az angliai versenyzőt kísérő, a kinti forgalmazó cég képviselője magyar nemzetiségű volt, így bár az angol nyelv használata szerencsére nem okoz gondot, mégis jó volt, hogy a kétnapos program során lehetőségem volt valakivel anyanyelvemen megosztani az élményeket.

Miután mindenki megérkezett, a múzeum igazgatója a tetőtérben lévő vendégtérbe kísért minket, ahol a Bobby’s csapat tagjai, köztük Thom Bartelse ügyvezető, és Sebastiaan Van Bokkel cégalapító, és a névadó, „Bobby” Alfons unokája köszöntöttek minket, és felvázolták az aznapi program menetét. Első programunk egy információban gazdag tárlatvezetés volt az alattunk elterülő múzeumban, ami egyben lepárlóként is üzemel. A weboldalunkon is megtalálható gin akadémia írásakor elkerülhetetlen volt a jeneverről is megtanulnom egyet s mást, mégis teljesen más élmény, amikor egy évszázadok óta működő lepárlóban az ember testközelből tapasztalhatja meg a dolgokat. Tárlatvezetőnk elmesélte, hogy Schiedam annak idején az ország, és egyben a világ egyik legfontosabb lepárlóvárosa volt, ahol nem kevesebb, mint 400 kisebb-nagyobb lepárlóban készült a jenever, borpárlat, és egyéb desztillátum. Ezekből ma már csak négy működik aktívan.

Az érdekes múzeumlátogatás után elérkezett az idő látogatásunk fénypontjához: A verseny döntőjének otthont adó, 1714 Drinks & Bites felé vettük az irányt. Egy kihagyhatatlan welcome Bobby’s  gin&tonik után pedig már a versenyzőké volt a főszerep: háromtagú zsűri előtt kellett bemutatniuk az országos döntőt nyerő italukat, elmesélve a Bobby’s-hoz való kötődését. Engem, mivel koktélokat csak amatőr szinten, otthon szoktam alkalomadtán készítgetni, mindig is lenyűgözött a bartenderek látszólag kimeríthetetlen kreativitása egy koktélrecept megálmodása során, amiben sokszor elsőre összeférhetetlennek tűnő alapanyagok alkotnak harmonikus összképet. Így csak csöndben figyeltem ahogyan a jobbnál-jobb italok készülnek, és járnak körbe, hogy a közönség is megkóstolhassa őket. Személyes kedvencem az italok közül a holland versenyzőnek, Stefánnak a Sabar nevű koktélja volt: Ebben a Bobby’s Pinang Raci gin keleti fűszereit lapsang teával, gyömbérrel, lime-levéllel és málnával hangsúlyozta ki.

A bírák hosszas tanácskozás után – hiszen minden ital megérdemelte volna a győzelmet – az olaszországi versenyző, Luca koktélját hirdették ki győztesnek. Italában a Bobby’s gint házi citrus cordiallal, és ehető festékkel párosította. Gratuláltunk neki!

A verseny után Amszterdamba utaztunk, ahol a másnap rendezendő Perfect Serve Bar Show-ra voltunk hivatalosak. Az estét egy közös bározással koronáztuk meg a Bar Feijoa-ban, majd a hosszú nap után hullafáradtan pihentünk meg szállásunkon.

Másnap izgatottan indultunk a Bar Show-nak helyet adó Westerpark felé, ahol az itthoni Bar-Show-hoz hasonlóan ipari környezet fogadott minket: a Show-t egy régi transzformátorházban rendezték, ami szerintem remek, habár egy kicsit szűkös környezetet biztosított az eseménynek. Itt igyekeztem minél több izgalmas italt megkóstolni, és minél nyitottabb szemmel, újdonságokra vadászva ismerkedni a számtalan résztvevő kínálatából, vagy részt venni olyan rendkívül szórakoztató interaktív játékokon, mint például a biciklihez kötött turmixgép, aminek segítségével magad keverheted a pina coládát, vagy a daiquirit. Izgalmasnak ígérkezett a Discarded spirits koncepciója, amiben az ipar által hulladéknak tekintett banán, és szőlő héját használják fel párlatukhoz, a kaffir lime, és annak leveléből készített likőr, vagy éppen a chilivel készült whiskylikőr. Végighallgattam egy lelkes kiselőadást egy új fűszeres rummárkáról, aminek képviselője váltig állította, hogy semmi színezéket nem tartalmaz, és cukorból is alig – ehhez képest a palackon ott virított a „Mit Farbstoff” felirat, a „rum” szót pedig sehol sem találtam, minden bizonnyal a megengedett 20g/l-nél magasabb cukortartalom miatt – innentől csak mosolyogni tudtam a most meg nem nevezett italon. 

Ott volt egyik kedvenc mezcalom, a Vago standja is, ahol egy rendkívül ritka, és hasonlóan finom kiadást sikerült megkóstolnom. A Show-nak számomra két fénypontja ezután következett: először egy lenyűgözően intenzív jamaicai rum formájában a Long Pond lepárlóból, a dán 1423 palackozásában, illetve egy újabb mezcal, a Rey Pampero Tepeztate formájában, ami még az előzőt is túlszárnyalta. A Show után az estét egy közös vacsorával koronáztuk meg, ahol mindenki megosztotta egymással a tapasztaltakat.

Ezúttal is szeretném megköszönni a Bobby’s csapatának ezt a felejthetetlen két napot – remélem még sok hasonló élményben lesz részem a jövőben!
(Szalmás Marci - GoodSpirit Shop Belváros)