A whiskyk palackozásának fortélyai

Többek között döntenie kell arról, hogy leszűrje-e az elkészült italt, vagy szűrés nélkül palackozza. A hordóból egyenesen az üvegbe kerülő – szűretlen – ital szárazanyag tartalma elképesztően magas. A whiskyben lebegő szabad szemmel is látható részecskék, talán kicsit szokatlanná teszik az italt, de mind emellett sokkal természetesebb és gazdagabb ízvilágú szűrt testvéreihez képest. Mégis a szűrt whiskyk vannak többségben. De nem mindegy, hogy milyen eljárással szűrik a kész whiskyt.

A nagyobb lepárlók hűtve szűrik italaikat.
Az elkészült whiskyt, körülbelül 5 Celsius-fokra hűtik, és úgy engedik át a szűrőberendezésen. A lehűlt folyadékból a szárazanyag tartalom kicsapódik, így sokkal tisztább lesz a végtermék. Így ha a fogyasztó jégkockával fogyasztja az italt, nem fog opálosodni. Viszont sok értékes ízanyag veszik el a whiskyből.
A kicsi, kézműves lepárlók az úgynevezett „non chill filtered” szűrést alkalmazzák. Ekkor a kész párlatot szobahőmérsékleten, nem hűtve szűrik. A nagyobb koncentrációban visszamaradt szárazanyag tartalom sokkal több ízt tartalmaz, viszont hűtés hatására az ital opálosodik (de ez egyáltalán nem jelent rosszat). Ha a párlatot nem hűtve szűrik fontos tényező a szűrő mérete. Ezt a méretet mikronba adják meg és értelemszerűen minél sűrűbb a szűrő annál kisebb mikronú.

Másik nagy különbség a kis kézműves lepárlók és a nagy cégek utómunkálatai között a karamell használata. Az elkészült whiskyhez a színe miatt adnak karamellt, ugyanis minél sötétebb az ital színe, annál könnyebb eladni. Az élet vizének színezése többnyire csak a nagy cégekre és lepárlóikra jellemző. A kis lepárlók nem élnek ezzel a módszerrel.

Fontos megjegyezni, hogy sem a szűrésre, sem pedig a színezésre nincsen szigorú szabályozás, vagy törvény. Ellenben a hígításra van.
Palackozás előtt talán a legfontosabb döntés, hogy mennyire hígítsák vissza a megérett párlatot. Skócia whiskytörvénye előírja, hogy a whiskynek minimum 40% alkoholtartalmúnak kell lennie.

A standard 40, 43, 46 százalék alkoholtartalmú whiskyken kívül találkozhatunk sok más, magasabb alkoholtartalmúval is. De ezek közül is a legérdekesebbek az úgynevezett „Cask Strength”, vagyis hordóerősségű whiskyk. A hordóerősség annyit tesz, hogy palackozás előtt egyáltalán nem hígították fel a párlatot. Megmaradt eredeti valójában.

Ezeknél a palackozásoknál sokkal gazdagabb ízeket tapasztalhatunk. Azonban a magas alkoholtartalom zavaró lehet, így még a skótok is egy-két csepp vizet javasolnak az italba. Ilyenkor az a parányi vízmennyiség „kinyitja” a whiskyt és előcsalogatja az élet vizének rejtett esszenciáit.
Érdemes figyelni a hordóerősségű palackozások korára, hiszen a hordóból elsőként az alkohol kezd el párologni. Így minél hosszabb időt tölt el hordóban egy whisky, annál alacsonyabb lesz az alkoholtartalma. Miután a lepárlómester meghozta a végső döntéseket, elkészült a whisky. A hordót elhagyva a whisky már nem érik tovább, így amit otthon a poharunkba töltünk, az ugyanaz a nedű, mint amit a skót lepárlóban palackba zártak. Slainte!