Ardbeg Corryvreckan (0,7 l, 57,1%)

Elfogult vagyok mert szerintem az Ardbeg nem tud rosszat csinálni. Szerintem a "Jóatya" a görög joghurttal csak eltereli a figyelmünket, hogy az Islay szigeti nedűk megmaradjanak neki! De, a jó ízlésű emberek hagyják a joghurtot másra, és az Ardbeg-et viszik a padlásra, akarom mondani, hogy kóstolásra.
Először azt gondoltam, hogy ennyire tökéleteset csak egy laborban lehet előállítani, de akkor súgott a Jóatya, és azt mondta, hogy a természet a legjobb labor.
Kellemes füst, jód, só, és ami az Uigeadail-nál is meg volt, egy kellemes menta, borsmenta illat, aroma is jelen van!
Az 57 fokos alkohol olyan lágy, mivel nem féldecinként isszuk, hanem centenként csúsztatjuk, hogy fel sem tűnik.
Egy kevés Highland Spring Water-t is csak azért teszek bele, hogy az illatokat kellemesebben, intenzívebben érezzem.
Olyan, mint az autók között a Lamborghini!

Ez is szép sötét színű, de nem annyira mint az Uigeadail, a Supernova pedig fakóbb nála (legalábbis üvegen keresztül).
Az illata nagyon jó, kellemes, semmi dárdaszerű alkohol-szúrás, ahogy egy hordó erősségű whisky-nél számítana rá az ember. Ízlelésre is csak elsőre érződik az 57%, utána már fel sem tűnik (vagy csak én szoktam hozzá? :). Kellemes füstös, hínárfűszeres, és tölgyes. Nem annyira édes, mint az Uigeadail, ezért azt hiszem, jobban ízlik nála. Egy sima hordó erősségűvel még össze kell eresztenem további vizsgálatokra azért... :). A lecsengése rendben van, ott inkább a gyógyszert vélem felfedezni a tőzeggel karöltve.
Egyébként szerintem nagyon egyben van az egész, nagyjából olyan mint a 10 éves, de sokkal mélyebb és sötétebb ízvilág. A földet nem igazán éreztem itt sem, szerintem kipótolta a tölgyfa ízével. Azért édesebb egy fokkal, mint a 10 éves. Helyre kis malt, tetszik.