A whiskyérlelés fortélyai

 Ezt a párlatot (new spirit) a lepárlómester döntése szerint visszahígítják, körülbelül 63,5 százalék alkoholtartalmú alkohollá. Ezután a hígított párlatot fahordókba töltik, és megkezdődhet a whiskygyártás leghosszabb folyamata, az érlelés.
A skóciai törvények szerint ahhoz, hogy az italt whiskynek lehessen nevezni, minimum három évig és egy napig kell tölgyfahordóban érlelni.

Az amerikai kontinensen ez a törvény valamivel lazább, ott csak két évet és egy napot kell érlelni a párlatot.
A whisky gyártás különböző lépései mind-mind bőven tartalmaztak olyan műveletetek, amik befolyásolták a készülő ital ízeit, karakterét. Azonban az érlelési fázis az, amely megadja a whisky végső alkoholfokát, színét és fő ízvilágát. Számtalan dolog befolyásolhatja ezt a folyamatot.

Kezdjük a hordótípusoknál

Lényeges tényező, hogy az érlelésre szánt tölgyfahordó új, vagy használt. Az Egyesült Államokban törvény írja elő, hogy csak és kizárólag új tölgyfahordókban érlelhetik a whiskey-t.
Skóciában kizárólag használt hordókat használnak, amelyek nagyon sok pluszt adnak az "élet vizéhez". A használt hordó magába szívja a benne tárolt ital jellegzetességeit, és a később bele töltött new spirit az évek során kinyeri a dongákból azokat. A már említett bourbonhordó a legelterjedtebb alap érlelésre szánt hordótípus Skóciában.

A másik nagy kedvenc a sherryhordó. A sherry – nem összekeverendő a cherry-vel – egy spanyol eredetű borfajta. Jellegzetes vörös színe és egyedien fűszeres ízvilága már sok-sok éve hozzájárul a skót whisky aromájához.

A Glenfarclas lepárló híres arról, hogy megőrizte a hagyományokat és továbbra is, szinte kizárólag sherryhordókban érleli whiskyét. Az alapérlelés során ezeket a hordókat maximum háromszor használják fel.

Az alapérlelés után a lepárlómester döntése, hogy utóérleli-e a párlatot. Ez az érlelési folyamat annyit tesz, hogy az alap bourbonos-, vagy sherrys érlelés végeztével a whiskyt még áttöltik pihenni egy másik hordóba, ami ad neki egy végleges plusz ízt, aromát.
Tehát az érlelési folyamat másik fontos tényezője, hogy kap-e a készülő whisky utóérlelést, és ha igen, akkor az erre a célra szánt hordóban milyen italt tároltak, érleltek korábban.

Fontos a helyszín

A whisky aromájának szempontjából igen fontos tényező az érlelés helye. 
Mivel a hordó fából van, így a levegő szabadon át tudja járni. A táj rengeteg illat és íz anyaggal járul hozzá a készülő whisky zamatához. Ennek köszönhető, hogy a szigeteken, tengerparton lévő lepárlók italai sós-jódos karakterűek. Ellentétben a szárazföld mélyén fekvő üzemektől, ahol a virágos jegyek dominálnak.
De az időjárás is fontos szerepet játszik az érési folyamatban. Arran szigetén meglepően barátságos a klíma, így a whisky ott gyorsabban érik, ellentétben a hűvös Orkney szigeteki Highland Park lepárló whiskyjeivel.

Az érlelés helye nem csak földrajzi adottságokra utalhat. Lényeges tényező, hogy a hordókat hogyan tárolják. 
A hagyományos érlelés, alacsony falú, döngölt padlós, hagyományos tárlóházakban (úgynevezett „dunnage warehouse”) történik, ahol a hordók maximum 2-3 sorban vannak egymásra pakolva.
A levegő átjárta hordók hátránya, hogy évente mintegy két százalék párolog el az italból. A skótok ezt a mennyiséget az angyalok jussának hívják. Úgy tartják évi két százalék semmi ahhoz képest, hogy óvják a maradékot.

Ismerd meg a WhiskyNet által forgalmazott whiskyket és whiskey-ket.