Whiskykedvelőként különösen fontos volt számomra, hogy a kalandot ott zárhassuk le, ahol minden elkezdődött: a Loch Lomond partján.
A tó Skócia egyik legnagyobb és legismertebb tava, amely nemcsak szépségével, hanem történetével is lenyűgöz. Nevét a közeli Ben Lomond hegyről kapta, és különlegessége, hogy több mint harminc sziget található itt. A Loch Lomond évszázadok óta fontos része a skót kultúrának: dalaiban, költészetében és legendáiban egyaránt jelen van, és a whiskyvilágban is különleges helyet foglal el – nem véletlen, hogy a lepárló is a nevét viseli.
Aznap felsétáltunk a Balloch kastélyhoz, ahonnan festői panoráma nyílt a tóra és szigeteire. A kilátás lélegzetelállító volt: a víz tükrén megcsillant a napfény, a hegyek sziluettje szinte keretbe foglalta a látványt, egy pillanatra úgy éreztem, hogy Skócia esszenciáját látom a szemem előtt. Minden emlék – az Arran hordók illata, a Rosebank eleganciája, a Glengoyne italai és csokoládéi, a Loch Lomond kádárjai és a hajótúra – összeolvadt ebben a képben.
Az utolsó közös élményünk pedig egy ikonikus skót ételhez kötődött: leültünk, és Fish & Chipset ettünk a tó partján. Miközben a ropogós halat és a friss sült krumplit majszoltam, újra felidéztük a túra legemlékezetesebb állomásait. Nemcsak whiskyket kóstoltunk, hanem egy olyan világot is megérintettünk, amelyben a természet, a hagyomány és a szenvedély egymást erősítik.
A negyedik nap lezárta ezt a felejthetetlen whiskytúrát, de számomra inkább egy új kezdetet jelentett: még mélyebb elköteleződést és tiszteletet érzek a skót whisky iránt. Hazatérve nemcsak palackokat hoztam magammal, hanem élményeket, emlékeket és inspirációt is – olyan kincseket, amelyek minden jövőbeni palackozást és kóstolást más fényben láttatnak majd.
