ROSEISLE

Ha valakinek kétségei lennének a skót whisky szárnyalását és világméretű hódítását illetően, akkor annak elég csak szemügyre vennie, hogy a legnagyobb iparági szereplő Diageo, hány és mekkora beruházást jelentett be az elmúlt években. Az 1 milliárd fontnál is nagyobb összértékű beruházások egyik – nem elhanyagolható – része a Roseisle lepárló felépítése volt, amelyet Speyside régióban, Forres és Elgin városok között félúton találunk.

A telepen 1979 óta működik a cég malátázója Roseisle Maltings néven. A 70-es években az is tervbe volt véve, hogy a malátázó mellett egy lepárlóüzemet is létesítenek. Mindezen tervek megvalósulását a 80-as években tapasztalt visszaesés megakadályozta, pontosabban időben kitolta, nagyjából 30 évvel, hisz 2010. október 11-én „csatarendbe állt a Halálcsillag”, vagyis megkezdte működését a Roseisle lepárló. A (malt) whiskyvilágban elterjedt gúnynév többek között az üzem méretére való egyértelmű utalás, hisz a Roseisle a legnagyobb malátawhisky lepárló Skóciában (és feltehetőleg az egész világon). Ez valószínűleg nem sokáig lesz így, hisz a Diageo újabb, még nagyobb kapacitású üzem felépítésére készül. A nem kevesebb, mint 7 pár, tehát 14 rézüst lepárlóból évente 10 millió liter szesz folyik ki a kevertek - mostanában olthatatlan - malátawhisky igényinek kielégítésére. Annak pedig kifejezetten örülhetünk, hogy a tulajdonos tervei között single maltként való palackozása is szerepel. (A skót whiskyipar forgalmának 90%-át a blendedek szolgáltatják, épp ezért a hihetetlen növekedésért is leginkább ezek a márkák felelnek. Diageo márka pl. a Johnnie Walker, a J&B, Bell’s és a Buchanan’s is).

Az itt működő modern üstök alapvetően kétféle szeszt tudnak előállítani: az egyiket „Speyside Light”, a másikat „Speyside Heavy” névvel illetik, vagyis egy könnyedebb valamint egy vaskosabb speyside-i stílusú italról van szó. A két különböző karakterű italért a fermentációs idő és a hűtési technika a felelős. A párlatok egy része rozsdamentes acéltartályokban, másik része hagyományos rézcsöves féregkádakban csapódik ki (hűl le). 

Az előbbi eljárás hevesebb, az utóbbi könnyedebb (minél többet érintkezik a párlat a rézzel annál tisztább, könnyebb lesz) szeszt eredményez. A két eltérő hűtési technika 4 üstnél szabadon változtatható, ezáltal jobban tudnak alkalmazkodni a változó igényekhez. A két alapstílusból pedig számos variáns előállítható az egyes alkotóelemek (párlatok) keverésével. 

A környezetvédelmet és fenntarthatóságot szem előtt tartva egy bioenergia üzem is épült a lepárló mellé, amely a whiskykészítés során visszamaradt anyagokat újrahasznosítva villamos energiával látja el magát a lepárlót és a környék háztartásait is.

A Roseisle tehát nem rendelkezik semmilyen jól mesélhető történettel, és méreténél fogva sem egy meghitt, romantikus skót lepárló, hanem az üzleti racionalitás terméke. Ennek ellenére mi, whiskyrajongók csak örülhetünk meglétének, hisz ez által tovább gazdagodik a malátawhisky paletta, és néhány év múlva akár kezünk ügyébe is akadhat egy pohárka (avagy palack) Roseisle malt.