A
felföldi Dee folyó partján már az ősidőkben is működött egy Lochnagar nevű
szeszfőzde, az alapító James Robertson zugfőző azonban hiába kapta meg 1826-ban
az engedélyt, a féltékennyé lett környékbeli kollégák felgyújtották lepárlóját.
Néhány évvel később aztán Robertson álma megint a tűz martalékává lett, és
1860-ban a Lochnagar befejezte működését.
A
mostani lepárlót egy John Begg nevű úriembernek köszönhetjük, aki 1845-ben New
Lochnagar néven nyitotta meg üzemét a királyi család Balmoralban álló nyári
palotájának szomszédságában. A tulajdonos azonnal meg is hívta magasrangú
szomszédjait egy „királyi kortyra”, aminek a királynő Albert herceg kíséretében
már másnap eleget is tett. A kóstoló igen jól sikerült, hiszen Begg azonnal
megkapta a királyi beszállítói címet és vele a jól csengő Royal Lochnagar
nevet.
A
Royal Lochnagar 1916-ban került a John Dewar & Sons portfoliójába, és bár
azóta többször is korszerűsítették, a főzde mindvégig megőrizte régi jó
viktoriánus arcát, és – nevéhez hűen – a
mai napig a tradicionális technikákat használja. A különlegesen lassú lepárlási
folyamatnak, a csőkígyós rendszerben történő hűtésnek és a berendezések
szokatlanul hosszú pihenőidejének köszönhetően a Royal Lochnagar leve az egyik
legkönnyebb speyside-i malt, melyben a gyümölcsös, füves és vaníliás ízeket egy
kevéske füst fűszeressége teszi teljessé.