Ballindalloch városához közel, a Spey folyótól alig egy mérföldre áll a skót whisky-ipar egyik fellegvára, a fölötte magasodó – és egybe az éltető vizet is adó – Benn Rinnes zöldellő völgyéről elnevezett Glenfarclas. Az eredetileg már 1836-tól farmlepárlóként működő telepet 1865-ben egy helyi marhatenyésztő család, a Grant-família vette meg, eredetileg még azzal a céllal, hogy a főzdét John Smith helyi whisky-gurunak adják bérbe jó pénzért. Miután azonban Smith úr inkább a közeli Cragganmore megalapításba ölt minden pénzét és tudását, a Grant család tagjai a maguk kezébe vették az irányítást, és azt máig sem engedték át másnak.

Glenfarclas ma a második legöregebb családi tulajdonban lévő lepárló, és mint ilyen, számos igazi különlegesség lelőhelye. A Grant család tagjai nem csak Speyside legnagyobb – 25 ezer literes, gőztüzelésű – üstjeire, és az azokból kifolyó évi 3 millió liter tiszta szeszre, de a tradíciókat a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartó technikai megoldásokra is joggal lehetnek büszkék. A főzdét működtető tizenhárom fős személyzet ugyanis minden munkamenetet kézi erővel végez, még a hordókat is egy használaton kívüli sínpáron gurítják el a tárlóházakig. Nem csoda, hogy Glenfarclas Skóciában elsőként jelentetett meg hígítatlan, úgynevezett cask strength változatot, és az úttörők között nyitotta meg minden igényt kielégítő látogató központját is.

Glenfarclas ma sikerei csúcsán jár. Kiadós, a füst és a fa ízét magában hordozó italai sorra nyerik a díjakat, míg a főzdét 2006-ban a szakma az év lepárlójának választotta.