INCHGOVER

A Speyside északi partjainál elterülő Buckie halászfalu közelében álló Inchgover lepárlót Alexander Wilson nyitotta meg, főként a – szintén általa tulajdonolt, de nem igazán jeleskedő – Tochieneal lepárló berendezéseit felhasználva.

Az alapító által összetrombitált cégcsoport egészen a múlt század harmincas éveinek közepéig bírta a versenyt, majd 1938-ban, egy csődöt követően a lepárló a Bell-istállóhoz került. A nyolcvanas évek vége óta ez a főzde is a Diageo portfolióját gazdagítja, de a jó kapcsolat a Bell-csoporttal nem szakadt meg, Inchgover levének zöme ma is a Bell’s, a Johnnie Walker és a White Horse nevű kevertek egyik főszereplője.

A főzde homokkövön átszűrődő, s így ásványokban igen gazdag forrásvízének köszönhetően az Inchgover kevéske helyben tárolt single maltja különlegesen könnyűre és frissre sikeredik, a benne feltáruló gyümölcsös, füves ízeket pedig a tengerparti fekvés miatt – ezen a vidéken talán kissé meglepő módon – sós aroma gazdagítja.