Egyéb italok
A sherryről
A sherry borpárlattal erősített bor, amelyet csak akkor nevezhetnek így, ha a Spanyolország dél-nyugati részén található Jerez nevű (ejtsd: herez) borrégióból származik. Valójában a névadó és egyben központi Jerez de la Frontera városán kívül Sanlúcar de la Barrameda és El Puerto de Santa Maria együtt alkotja az ún. „Sherry Háromszöget”. A sherry elnevezés Jerez városának régi, arab nevéből, a Sheresh-ből származik.
Szinte az összes sherry a Palomino nevű fehérszőlőből készül, amely nagyon kedveli az ottani fehér, mészköves, jó víztartó képességű talajt, az albariza-t. A másik két szőlőtípust, a Pedro Ximénezt és a Moscatelt az édes sherry készítéséhez használják.
A korai, rendszerint szeptember első hetében leszüretelt szőlő erjedése után kezdődik igazából a sherry készítése. Ekkor döntik el, hogy az erjesztett léből milyen típusú sherry lesz. A legtisztább és legaromásabb léből fino (vagy, ha Sanlúcar térségbeli pincében érlelik, akkor manzanilla), a sűrűbb, testesebb borból pedig oloroso lesz. A borpárlattal való erősítés után a sherry-t olyan hordókba töltik, amelyekbe előző évi bor is van. Ez az úgynevezett solera érlelési rendszer alapja. A sherry-t ugyanis nem a föld alatt, hanem hatalmas, katedrálisszerû, föld feletti pincékben (bodegákban) érlelik és többnyire 3-4 sorban egymásra pakolják a hordókat. A legalsó sorban lévő hordókból csapolják az érlelt, palackozásra szánt sherry-t (innen a neve, a solera ugyanis spanyolul talajt, padlót jelent), amit a felette lévő hordóból pótolnak, így tovább a legfelsőig. Oda mindig a friss bor kerül, így biztosítják az ital állandó minőségét.
A hordókat nem töltik tele, mivel így ki tud alakulni egy finom élesztőréteg a felszínén, az ún. flor, amely a sherry-nek speciális száraz ízt kölcsönöz. Az élesztőréteg szempontjából nem mindegy, hogy a bort hány fokra erősítik. A fino-t nagyjából 15,5 alkoholfokra szokták beállítani, és a flor hatására nem érintkezik levegővel. Az amontillado esetében viszont az élesztőréteg csak az érési folyamat elején tud kialakulni, mivel később a bort tovább erősítik 17,5 fokra. Az oloroso érésekor esély sincs a flor létrejöttére, hisz azt még ennél is erősebbre, 18 foknál magasabbra erősítik az erjedést követően. Ezt a bortípust 10 évig vagy még annál is hosszabb ideig érlelik, és sokszor Pedro Ximénez vagy Moscatel borral keverik, ettől válik édessé (ezt nevezik édes oloroso-nak vagy krém sherry-nek). A legelterjedtebb sherry fajtákat - a fino-t és a manzanilla-t - rendszerint 5-6 évig érlelik, ízük száraz, színük pedig az oxidáció hiánya miatt világosabb. Persze az egyes érleléseket sokszor keverik egymással, és a ritka típusok igen idős, akár 100 éves bort is tartalmazhatnak.
Tipikus sherryhordós érlelésű whisky a Glenfarclas, amely prémium minőségét számos díjjal jutalmazták már.