A tequilát a kék agave növényből készítik,
amelyet 6-7 évig kell termeszteni ahhoz, hogy cukortartalma csúcsán alkalmas
legyen a finom ital készítésére. Az agave növényt kézzel vágják, a gondosan
kiválogatott, legédesebb darabokat pedig 36 órán keresztül, kemencékben
puhítják, majd apró darabokra szeletelik, és kisajtolják a cukros lét, amelyet
aztán az erjesztés után lepárolnak. Mexikó
nemzeti itala nevét származási helyéről, a Jalisco állambeli Tequila
településről kapta. Alkoholtartalma általában 38-40%, de 35–55% közt gyártható.
Forrás: http://www.sprinterlife.com/
A
tequilának két fő kategóriája létezik: a „mixto” és a 100% agávétartalmú
párlat. A mixtónak csak egy része (legalább 51%-a) készül agávéból, a
szesz többi része valamilyen egyéb cukorforrás (pl. kukorica vagy cukornád)
erjesztéséből származik, tiszta alkohol utólagos hozzákeverése viszont nem
engedélyezett. A tequilákat soha nem címkézik mixtónak: ha a címke nem tüntet
fel 100%-os agávétartalmat, akkor az a tequila mindig mixto.
A
cukor hozzáadását az 1930-as években engedélyezték a rossz termelés
következtében, amit 1949-ben visszavontak, majd 1964-ben újra engedélyeztek. Az
akkor megengedett 30%-nyi egyéb cukorszesztartalom hamar 49%-ra emelkedett. A
minőségi tequila iránti növekedő kereslet miatt némely gyártók 51%-nál nagyobb
agávétartalmú mixtót is készítenek.
Fajtái:
blanco vagy plata, angolul white
vagy silver („fehér” vagy „ezüst”) – érleletlen,
ízesítetlen tequila
joven vagy oro, angolul gold
(„arany”) – karamellel, fruktózzal, vagy egyéb anyagokkal
ízesített/színezett, általában érleletlen tequila. A blanco-val
kevert érlelt tequilák is oro besorolást kapnak.
reposado (pihentetett) – minimum 2
hónapig, legfeljebb 1 évig tölgyfahordóban érlelik
anejo (érlelt) – legalább 1 évig
érlelik legfeljebb 600 literes tölgyfahordóban
extra-añejo (különösen sokáig érlelt) –
legalább 3 évig érlelik legfeljebb 600 literes tölgyfahordóban.
100%-os
agávétartalmú tequilák esetén a blanco vagy plata változatokban
az agávé nyers íze dominál, míg a reposado és añejo íze lágyabb,
enyhébb és összetettebb. Olykor a mixtókat is érlelik, ma már añejo
mixto is előfordul.
A
tequilát Mexikóban – az általánosan elterjedt tévhittel ellentétben – tisztán,
„kísérő” nélkül isszák. A világ más részein a silver változatát gyakran sóval
és lime-mal, ez utóbbi helyett néha citrommal fogyasztják. Először a kézre sót
szórnak, majd lenyalják, ezt követően megisszák a tequilát, majd megesznek egy
szelet lime-ot/citromot. A gold esetében a szertartásos fogyasztás kelléke a
fahéj és a narancs, az előbb leírt módon felhasználva.
A
mezcal (ejtsd: „meszkál”)
olyan égetett szesz, melyet egy agávéféle, a Mexikóban őshonos közönséges agávé
erjesztésével és lepárlásával készítenek. Ma a legtöbb helyen ugyanúgy az agávé
piñának (ananász) nevezett, letisztított részéből, és ugyanazzal a
módszerrel készítik a mezcalt, mint 200 évvel ezelőtt. Mexikóban a mezcalt
általában magában isszák és erős, füstös íze van.
Egyéb italokról 
