COOLEY

Az Írországban hajdanán működő ezernél is több lepárlóból mára alig maradt néhány hírmondóul, ráadásul a nyolcvanas évekre azok is mind az Irish Distillers tulajdonába kerültek. Szerencsére azonban még mindig akadnak olyan vállalkozószellemű rajongók, akik fantáziát látnak az ír párlatokban. John Teeling például 1987-ben döntött úgy, hogy megpróbál versenyre kelni a sziget whiskey-monopóliumával, ezért felvásárolt egy addig csak vodkát és üzemanyagpótlókat gyártó üzemet. A Cooley – egy jókora átalakítást követően – 89-ben nyitotta meg kapuit, és mára az írek egyik legnagyobb büszkeségévé nőtte ki magát.

Az Ír-sziget keleti partján fekvő Cooley-félsziget Riverstown nevű városának szomszédságában álló lepárló büszke tulajdonosa mindjárt az elején egy bátor húzásra szánta el magát, és – szakítva az ír hagyományokkal – a kétszeres lepárlás és a tőzegfüstös eljárás mellett tette le voksát, ráadásul az üzemből gyakorlatilag két külön lepárlót hozott létre, a főzőüstökben malátázott italoknak, a hatalmas oszlopüstökben pedig gabonapárlatoknak helyet adva. Mr. Teeling később Kilbeggan városka büszkeségét, az egykori Locke’s lepárlót is megvette, és azóta a híres üzem italait Cooley-ban főzik, miközben a Locke’s épületei a cég roppant mennyiségű hordójának és látogatóközpontjának adnak helyet.

A magát Írország független lepárlójaként aposztrofáló Cooley-nak olyan kiváló nedűket köszönhetünk, mint a kevéssé tőzegelt, mégis meglepően csípős-füstös Connemara, a kifejezetten skótos jegyeket viselő Inishowen, a gabonás-gyümölcsös ízvilágával csábító Old Tyrconnell, a kristálytiszta és könnyed Greenore vagy a Clontarf-kollekció. A cég kevertjei közül a nemrégiben haló poraiból feltámasztott Millar’s, illetve a Kilbeggan nyújt igazán emlékezeteset.